Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. június 14 (78. szám) - A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 1998. január 1. és 1998. december 31. közötti tevékenységéről szóló beszámolója, valamint a beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár:
3330 Igazságügyi Mi nisztérium azokra az ajánlásokra kellőképpen és megfelelő hatékonysággal reagált, amit a biztos úr a jelentésében felvetett. Nyilvánvalóan a bizottság vizsgálódásának homlokterében volt mindaz, amit a kisebbségi joganyag felülvizsgálata kapcsán a beszámoló tartalmaz. Érdekes vitákat folytattunk - és nem csak az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságban - általában a biztosok hatáskörét illetően. Sőt azt mondhatnám, hogy a legélesebb viták gyakorlatilag nem is a jelentés körül csúcsosodtak ki, hanem sokkal inkább az ombudsmanokra vonatkozó átfogó törvény sokféleképpen értelmezhető volta miatt adódtak viták. Először fordult elő a Ház életében az, hogy a megszokott két bizottság mellett - az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság mellett a más ik ilyen az alkotmányügyi bizottság, amelyik a kisebbségi biztos anyagát mindig is tárgyalta - két másik bizottság is napirendjére vette a kisebbségi biztos beszámolóját. Azt gondolom, más bizottságok érdeklődése a kisebbségi biztos tevékenysége iránt mind enképpen üdvözölhető. Azt a megállapítást tudtuk tenni, hogy a kisebbségi biztos úr más bizottságok ülésén is tudott az adott bizottság hatáskörébe és kompetenciájába tartozó kérdésekről, tehát aktualitásokról szólni. (20.00) Ahogy említettem, az emberi jo gi bizottság, miután a maga ajánlását letette a Ház asztalára, az önálló indítványát is megfogalmazta az Országgyűlésnek, az önálló indítványát pedig annak tudatában fogalmazta meg, hogy az emberi jogi bizottság nyilvánvalóan nyomon követte azokat a vitáka t, amelyek más bizottságokban lezajlottak, és ahogy említettem, a legélesebb vita nem a jelentés tartalma körül fogalmazódott meg egyes bizottságokban, hanem sokkal inkább az ombudsmantörvény kritikáját adták azok a megszólalók, akik ebben a vitában részt vettek. Mindezek tükrében az emberi jogi bizottság egyhangúlag javasolja a tisztelt Országgyűlésnek, hogy a biztos úr jelentését tárgyalja meg és fogadja el. (Taps.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót a kormány nevében felszólaló Hende Csaba igazságügyi minisztériumi politikai államtitkár úrnak. Államtitkár úr, önt illeti a szó. DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A nemzeti és etnikai kisebbségi j ogok országgyűlési biztosának beszámolója évről évre tükröt tart elénk, szembesíti az Országgyűlést, de a többi hatalmi ágat is azokkal az eredményekkel és hibákkal, amelyeket a kisebbségi jogok mint alkotmányos alapjogok érvényesítése során elérünk vagy é ppen elkövetünk. Annak érdekében, hogy az országgyűlési biztos beszámolója többségében eredményekről szólhasson, keresnünk kell minden olyan lehetőséget, amelyekkel a kormány az e jogokért viselt alkotmányos felelősségének eleget tehet. A kisebbségi jogok kiteljesítése érdekében kiemelkedőek az alkotmányjogi szabályok és az azokra felépülő működés. Valóban elmondhatjuk, hogy úttörő munkával alakult ki a hatályos jogi alap, most pedig a gyakorlati jogalkalmazás tapasztalatai alapján elérkezett az idő a szabá lyozás felülvizsgálatára és a szükséges módosításokra. A kisebbségi jogok országgyűlési biztosa számtalan kapoccsal kötődik a kormányzat jogvédő tevékenységéhez. Ebben a folyamatban az igazságügyi tárca kiemelt helyet és szerepet kap, így most a kormány ne vében, de egyúttal igazságügyi államtitkárként is értékelhetem a magunk szempontjából a '98as esztendőt, illetve a biztos úr beszámolóját. Elmondhatom, hogy partneri viszony jellemzi közös munkánkat. Természetes, hogy az ombudsman elsősorban a visszásságo kra hívja fel a figyelmet. Valóban ideális állapot lenne, ha a biztos úrnak nem is kellene érdemben beszámolnia, csupán arra utalhatna, hogy az adott időszakban mindent a lehető legnagyobb rendben talált; ez azonban csak egy illúzió, ezért tehát a biztos ú r a tényeket őszintén, hitelesen feltáró és értékelő jelentésére egyfajta tételes reflexiót kísérelek meg adni.
