Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 10 (48. szám) - A Magyar Energia Hivatal 1997-1998. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint a Magyar Energia Hivatal 1997-1998. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KOVÁCS TIBOR (MSZP):
332 kialakítására került sor - itt többek között gázhálózat kiépítésére is sor került , és az ottani szolgáltató azt fogalmazta meg, hogy számára csak akkor gazdaságos a hálózat kiépítése, ha azt 100 százalékban az önkormányzat finanszíro zza. Én úgy gondolom, ez egy alapvetően abszurd dolog, és a jelenlegi szabályozás lehetővé teszi a szolgáltató számára, hogy akár 100 százalékos finanszírozást is elvárjon a beruházótól. Ugyanez a problémakör fölmerül például az ipari parkok esetén. Ugyanc sak egy ipariparkberuházás folyik a városunkban, és ennek ellátásához villamosenergiahálózat kiépítésére is szükség van. Igen nehezen dönthető el a beruházó oldalról, melyek azok az indokolt költségek, amelyek ehhez a hálózatkiépítéshez szükségeltetnek, és rendkívül nehezen bizonyítható, hogy ennek lehetnek olyan költséghányadai is, amelyek nem feltétlenül szükségeltetnek ilyen fejlesztésekhez. Tehát én úgy gondolom, e területen szükség van változtatásra. Természetes dolog az, hogy mindenki szeret olcsó f ejlesztési forrásokhoz jutni, de nem biztos, hogy piaci viszonyok között - amit szeretnénk, ha Magyarországon is egyre inkább működőképes lenne - ezt a törvény erejével biztosítanánk a szolgáltatóknak. Hangsúlyozom még egyszer: egyetértek azzal, amit Göndö r képviselő úr előttem elmondott, hogy a szolgáltatók érdekeit is természetesen maximálisan figyelembe kell venni, ugyanakkor tekintettel kell lenni a fogyasztó érdekeire is. Itt fogyasztó lehet az egyéni fogyasztó is, de lehetnek önkormányzatok vagy egyéb más gazdasági társaságok is. A másik kérdéskör, amiről úgy gondolom, még kevés szó esett, az energiatakarékosság kérdésköre. Nem akarom persze föltalálni a zsíros kenyeret, mert e téren tőlem sokkal nagyobb szakmai tapasztalattal rendelkező szakemberek ül nek itt a parlamentben is és dolgoznak a hivatalban is. Azt is tudjuk, hogy e tekintetben egy bizonyos intézményrendszer az elmúlt években létrejött és működött az országban. Ilyennek tekinthető például az energiatakarékossági hitelprogram, amelyből önkorm ányzatok is részesülhettek és jelentős fejlesztéseket hajthattak végre. De ha az állampolgár oldaláról vizsgáljuk ezeket a programokat, akkor már nem látszik ilyen egyértelműnek a helyzet. Mert ha őszinték akarunk lenni saját magunkhoz, akkor tulajdonképpe n az energiatakarékosság csak a fogyasztó számára fontos igazán, mert a szolgáltató nem igazán érdekelt benne, hogy csökkenjenek a bevételei; a termelőről majdhogynem ugyanez mondható el. De nem különb e tekintetben a költségvetés sem, mert ha csökkennek a z ez irányú bevételek, azt sem szereti egyik kormányzat sem. Tehát egy rendkívül nehéz problémakörről van szó, mert fölvethető lenne az is, hogy miért nem indultak be és működnek olyan programok, amelyek arra ösztönöznék a fogyasztót, hogy például energiat akarékos berendezéseket és készülékeket vásároljanak. Mert én nem tudok például róla, hogy valami olyan program működne, amely mondjuk, árkedvezményt nyújtana annak a vásárlónak, aki energiatakarékos égőt vásárol, pedig hát véleményem szerint a leghatékony abban és a leggyorsabban ezen a területen lenne elérhető energiatakarékosság. Azt szokták mondani, hogy kétféle ember nem szokott takarékoskodni: az egyik a gazdag, amelyik nincs rászorulva, a másik pedig a szegény, aki nem engedheti meg magának, hogy kors zerűbb és energiatakarékosabb, de emiatt drágább készüléket vásároljon. Pedig ez lenne az ország és valamennyi állampolgár érdeke, hiszen ha csökken az energiafogyasztás Magyarországon, akkor ezzel párhuzamosan csökken a környezetszennyezés, és egyéb más i lyen probléma is elkerülhető lenne. Úgy gondolom tehát - és ezt ajánlanám a kormány figyelmébe , hogy ilyen jellegű programokra az elkövetkező években igenis szükség lenne. Nemcsak a felvilágosító programokra, amelyekkel megismertetjük az állampolgárokkal , milyen előnyökkel jár mindenki számára, ha az energiával takarékoskodunk, hanem amivel közvetlenül nyújtunk neki segítséget ahhoz, hogy olyan termékeket tudjon vásárolni. Még egyszer szeretném kérni a főigazgató urat, hogy ne kritikaként, tehát ne úgy te kintsen az általam elmondottakra, mintha én nem értékelném nagyra azt a munkát, amit a hivatal az elmúlt években végzett. Nem akartam e tekintetben megismételni azokat az érveket, amelyek előttem már elhangzottak, de én úgy gondolom, ezekkel a problémákkal , amelyeket én most fölvetettem, ezekkel is érdemes a következő időszakban foglalkoznia az Energia Hivatalnak.
