Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. június 14 (78. szám) - Határozathozatal a Balaton kiemelt üdülőkörzet egyes településein az építési tevékenység átmeneti szabályozásáról szóló 1999. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A gyermekgondozási díj bevezetésével összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - ERKEL TIBOR
3301 1998. június 30ai 3. számá nak 144. oldalán a következők olvashatók: "Úgy ítéljük meg, hogy a jelzett, nagyon súlyos feladatok megoldásához a családtámogatás rendszerét ki kell egészíteni az úgynevezett főfoglalkozású anyaság intézményével, amely a három vagy több gyermekének nevelé sét hivatásként teljesítő anyát főfoglalkozású munkakört ellátónak tekinti, és jövedelmét ennek megfelelően állapítja meg." Majd később, utalva az ígéretek ellenére a családtámogatási rendszerből kimaradt gyedre: "Hogy az anyának a szülést megelőző időszak jövedelmétől függő bizonyos gyermekgondozási díj is járjon, fontos eszköznek tartjuk." A szónok Balczó Zoltán, a MIÉP helyettes frakcióvezetője volt ekkor. Sajnos, a korábbi gyermekellenes intézkedések romboló hatása ma már orvosolhatatlan, az elszegényed és elkerülése miatt abortuszhalálra ítélt magzatok tízezreit többé már nem lehet életre lehelni. Mégis, a korábban megszüntetett gyermekgondozási díj visszaállítása mint revánsjelkép reményt nyújt arra, hogy ez a nép ki tud szabadulni a kiszolgáltatottságo t, a halált és a pusztulást szolgáló politikusok karmai közül, ha mer és ha akar. A mi családpolitikánk a gyermeknevelést elhatározó szülők hosszabb távú létbiztonságát tartja szem előtt. Ennek jegyében mi változatlanul szorgalmazzuk azt, hogy a gyermekgon dozási díj maximuma ne a minimálbérek duplája legyen, hanem ennek az összegnek legalább a 2,5szerese, valamint továbbra is szeretnénk elérni, hogy amennyiben amúgy is több kisgyermek nevelése hárul az anyára, akkor ezt a gyermekgondozási díjat az anya igé nybe vehesse a legkisebb gyermek négynégy és fél éves koráig. Ily módon is közelednénk ahhoz a családpolitikai célunkhoz, hogy abban az időszakban, amikor a kisgyermekek leginkább igénylik az anya szeretetét és gondoskodását, akkor ez a természetes gyerme ki igény teljesüljön. Célunk az, hogy minden olyan anya, aki gyermekei mellett akar maradni, a társadalom támogatása mellett is vállalhassa ebben az időszakban főállásban az anyai hivatást mint elismert szociális jellegű foglalkozást. A törvénytervezet 200 0. január 1jén lépne életbe, és vonatkozna valamennyi olyan egyedülálló anyára vagy házaspárra, akiknek gyermekei az év végig nem töltenék be harmadik évüket. (17.40) Egyetértünk azzal, hogy a törvény az egymás mellett jóbanrosszban kitartó házaspárok b ármelyikét feljogosítja a díj igénybevételére. Csodálkozunk és megdöbbenünk azon, hogy azok az ellenzéki pártok, melyek az elmúlt években több mint 120 000 ép család életét keserítették meg a gyermekgondozási díj megszüntetésével, most azt kifogásolják, ho gy miért nem részesülhetnek gyermekgondozási díjban az ellenőrizhetetlen családi státuszú élettársak. Néhány ezer olyan jövőmenő élettárs jogosultsága, akikre nyilván nem lehet hosszabb távon családi életet alapozni - hiszen ők maguk sem hajlandók vállaln i a családi élet kötelezettségeit , nos, az ilyen egyének jogosultsága jobban szívügyük volt a volt kormánypártoknak, mint 1995ben 120 000 teljes család, közel negyedmillió egymás iránt és gyermekeik iránt felelősséget vállaló nő és férfi, tehát konzerva tív polgári házaspár jogosultsága. A középosztályellenes düh tehát ma is ott forr a levitézlett Hornkormány párjaiban, ma sem becsülik az egymás sorsáért polgári házasság keretében közösséget vállalt házaspárokat, viszont hiányolják azok gyermekgondozási díjra való jogosultságát, akik a nekik megítélt díjat egy hónap elteltével esetleg egy következő élettársra költenék. A gyermekgondozási díj költségvetésre gyakorolt hatása nettó - tehát adókkal és járulékokkal csökkentett - összegben kevesebb, mint évi 4 0 milliárd forint. Ez az összeg az előző kormány alatt csődbe juttatott bankok konszolidálásához igényelt összegek alig egyhatod része. Továbbá: az 1997ben a Magyar Nemzeti Banktól átvett 1750 milliárd forint tisztázatlan pénz, amely piaci kamatozású devi zahitelként terheli a költségvetést, 1999ben 199 milliárd forint kamatterhet és 400 milliárd forint törlesztési terhet jelent. Ezekkel az összegekkel a bankot finanszírozzuk meg ahelyett, hogy elszámoltatnánk a Magyar Nemzeti Bankot tisztázatlan pénzügyi tranzakciói miatt. Csak a 199 milliárd forint kamatteher sok mindenre és nem csak a megfizethetetlen értékű gyermekek felnevelésének segítésére lenne elég. Sajnos, a lecsökkent születésszám miatt ma már
