Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. június 14 (78. szám) - Határozathozatal a Balaton kiemelt üdülőkörzet egyes településein az építési tevékenység átmeneti szabályozásáról szóló 1999. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A gyermekgondozási díj bevezetésével összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - SZABÓ SÁNDORNÉ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
3288 volt a legalacsonyabb és a legmagasabb fizetések közötti különbség. Akkor a jövedelemdifferenciál ódást a gyermekszám alakította. A gyermektelen családok életszínvonalát 100 százaléknak véve azonos jövedelem mellett 103050 százalékos életszínvonalcsökkentést jelentett egykéthárom gyermek. Akkor, abban a társadalompolitikai helyzetben az összes adó fizető pénzéből a gyermeket vállalóknak differenciálás nélküli többletpénzt juttatni méltányos és igazságos volt '85től kezdődően. A '90es évek Magyarországa más Magyarország már, mint a '80as éveké. A Fidesz által szí vesen hivatkozott Tárki vizsgálatai alapján elmondható, hogy a mai Magyarország olyan Magyarország, ahol a jövedelemkülönbségek első számú meghatározója a gazdasági aktivitás. A jövedelemkülönbségek 45 százalékát, tehát közel felét az határozza meg, hogy m unkanélkülie valaki a családban vagy nem. A második fontos tényező, jövedelemkülönbség a gazdaságilag aktívak között - és itt már sokkal magasabb a szórás, mint a '80as években volt - 1:8 és 1:9. Csak a harmadik a gyermekszám a mai Magyarországon, tehát a '90es évek Magyarországán. (16.30) Ma már külön kell vizsgálni, hogy az egyes családtámogatási formák hogyan hatnak az egyes társadalmi csoportokra, rétegekre. Az eltelt egy év minden, családpolitikát érintő, családtámogatási módosítása jövedelemátcsopo rtosítást jelentett az alacsony jövedelműektől a magas jövedelműek javára. A munkanélkülivel élő családok nem részesülhetnek belőle, és az alacsony jövedelmű családok sem, mert ott a gyed nem vagy alig haladja meg a gyest. Legfeljebb a közepes jövedelmű cs aládok járnak jól a maximált összegű, 45 ezer forintban meghatározott gyeddel. Számoljunk egy kicsit! 2,4 millió gyermek él közel másfél millió családban, a gyed pedig százezer családod érint a kormány előterjesztése szerint. A törvényjavaslat általános in doklásában feketén fehéren olvasható a mondat: "A családtámogatás e formája a születésszám növelését azoknál a családoknál kívánja ösztönözni, ahol a gyermekvállalás miatt jelentősebb jövedelemkieséssel kell számolni." A terhességi gyermekvállalási segélyh ez hasonlóan 70 százalékban keresetarányos lesz ez a támogatás. Valójában tehát gyermek és gyermek között az anya vagy apa keresete alapján tesz különbséget. Azok tehát, akik 2000. január 1je után igénybe tudják venni, mert gyermekük akkor még nem lesz ké téves, mire számíthatnak a gyermek második életévének betöltése után? Elértéktelenedett gyesre, mert a tavaly bevezetett szociális minimum mint viszonyítási alap, kisebb százalékkal emelkedett, mint a törvény szerint járt volna, és ezenkívül számíthatnak m ég elértéktelenedett családi pótlékra is. Tisztelt Képviselőtársaim! A gyermekvállalás legfőbb motiválója nem az, hogy az állam mennyi és milyen juttatásokat ad a családoknak. Az első és legfontosabb motiváló az, hogy az ország nyugodt, kiegyensúlyozott ga zdasági helyzetben legyen, a második az, hogy a gyermekes családok hosszú távra szóló jövedelmi helyzete biztosítva legyen, és a harmadik, csak a harmadik a rövid távra szóló támogatási forma, mint például a gyed. Másik komoly gondunk ezzel az ellátással a finanszírozása. Mivel az egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvényben szabályozza az előterjesztés, az Egészségbiztosítási Alap folyósítja, de az Alap számára a központi költségvetés megtéríti a gyed összegét. Ha biztosítási logikát visz az ellátásba, akkor az Alapból is kellene finanszírozni, és erről már kisebbségi véleményt megfogalmazó Vojnik Mária képviselőtársnőm elmondta, hogy tulajdonképpen a minimálbéren élők és a gyedet igénybe nem vevők adóforintjaiból is finanszírozzák azokat, akik ezt igén ybe tudják venni. A következő nagy gondunk az ellátásra jogosultak körének meghatározása, és ez is aggályos számunkra. Az ellátás nem terjed ki az élettársi életformában élők esetében az élettársra. Úgy tűnik, nem olvasták a Központi Statisztikai Hivatal s tatisztikáit azok, akik a törvényjavaslatot kidolgozták, miszerint:
