Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. június 14 (77. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. MARTONYI JÁNOS külügyminiszter:
3251 Milyen autonómia lehetséges ezek után? Ezt tessék végiggondolni, és ezzel szemben kellene a magyar kormánynak - amennyiben a NATOban vagyunk, és ott valami szavunk van , a NATOnak valamilyen módon fellépnie, mert a vajdasági magyarságot most kell megvédeni! Most sokkal nagyobb veszélyben van, mint a bombázások idején bármikor volt. Talán tudhatja a kormány is azt, hogy Ark an vezér már Palicson van. Házakat vesz, egyelőre pénzért, de majd jönnek a többiek, akik nem pénzért fognak vásárolni. Mi lesz a magyarokkal? Ezért kellene egy egészen új stratégiát és politikát kidolgozni ebben a kérdésben, mert mindezek a szavak, amelye k mostanában hangzanak el e tekintetben, nem elégségesek. Itt most cselekedni kell, és nem szabad megijedni, hogy ezzel esetleg megkövesedett rendszereket vagy gondolatmódokat felborítunk. Igenis kijelentem, nincs más jó megoldása a kérdésnek, mint az, hog y valamilyen egészen határozott védelmi vonalat vonunk a még ott élő, egyre fogyatkozó magyarság számára. Az a határváltoztatás, amit javasolni merészeltem, csekély ahhoz a kárhoz és ahhoz a borzalomhoz képest, amelyet az értelmetlen NATOpolitika okozott - természetesen a szerbekkel egyetemben - eddig. Ezen kell átlépni! Nekünk más célunk ebben a háborúban már nem lehet, mint az, hogy ha valakit, egy katonát odaküldünk, az kötelmeink szerint állig legyen felfegyverkezve, hogy meg tudja védeni magát, és csa k olyan intézkedést fogadjunk el, csak olyannak legyünk társai, amely a délvidéki magyarságot megvédelmezi mindattól, ami rá vár, mert most jön a legsűrűbb része ennek a dolognak. A mi álláspontunk változatlan: a NATOba belépni óriási hiba volt. Nézzük me g Ausztriát - és az összes többi semleges országot , hozzánk viszonyítva milyen kényelmes helyzetből figyeli mindezeket. Nekünk pedig még a kárunkat sem térítik meg. Igenis lépéseket kell tennie a kormánynak azért, hogy térítsék meg a háború elindítói, a nagyhatalmak - amelyeknek eddig semmi sem volt drága, amit erre a háborúra költöttek - a magyar társadalom kárát, a gazdaság és az egész rendszer kárát, akár úgy is, hogy fizetési könnyítéseket adnak nekünk. Köszönöm a szót. (Taps a MIÉP soraiban.) ELNÖK ( dr. Áder János) : A kormány nevében Martonyi János külügyminiszter úr kíván válaszolni az elhangzottakra. DR. MARTONYI JÁNOS külügyminiszter : Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Egyetértek a frakcióvezető úrral abban, hogy a veszély fennáll, é s ez a veszély a közeljövőben akár fokozódhat is. Valóban fennáll annak az esélye, hogy a Koszovóból menekülő, távozó szerbek egy része északra kerül, és egészen a Vajdaságig eljut. Amiben a nézeteltérés fennáll köztünk, az az, hogy vajon növelni akarjuke ezt a veszélyt, vagy pedig csökkenteni akarjuk, el akarjuk hárítani. Én úgy érzem, és a kormány úgy érzi, hogy azok a felvetések, amelyek a frakcióvezető úr részéről is elhangzottak az elmúlt napokban és hetekben, nem csökkentik a veszélyt, nem elhárítják a kockázatot, hanem kiváltják és növelik azt. Ezért hiszem én azt, a vajdasági magyarság politikai szervezetei vezetőivel együtt, hogy ezek a felvetések károsak és veszélyesek. Ezzel szemben nagyon fontos feladataink vannak, és én úgy hiszem, hogy most ez ekre kellene összpontosítani mindannyiunknak. A vajdasági magyarság politikai szervezetei kidolgoztak egy nagyon ésszerű, mérsékelt és a siker reményével kecsegtető autonómiakoncepciót, amelyet a magyar kormány támogat, és támogatni fog minden lehetséges f órumon. Ennek a koncepciónak a fő elemei ismertek, visszanyúlik az alapgondolat az 1990es évek elejére. Három tétel valósítaná meg ennek a koncepciónak az egészét; állana egyrészt egy személyi elvű autonómiából, állana a helyi, községi és területi önkormá nyzatiság megteremtéséből és erősítéséből, és állana - feltéve, hogy a Vajdaság lakosságának a többsége ezzel egyetért - a Vajdaság tartomány autonómiájának a megteremtésével, vagy ha úgy tetszik, helyreállításával, amely persze egészen más körülmények köz ött, de 1974 és 1989 között már fennállott.
