Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. június 14 (77. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP):
3248 tartott ígéretek és a végre nem hajtott vagy rosszul végrehajtott döntések. De tartalmi értelemben is súlyos az örökség, hiszen olyan helyzet teremtődött, amikor az értékek kerültek veszélybe, sőt amikor új értékek már aligalig teremtődtek. Éppen ezek miatt maga a miniszterelnök úr kezdeményezte a médiatörvény tapasztalatainak áttekintését és a szükséges javaslatok megfogalmazását. Az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottsága ezt a munkát azonnal és haladéktalanul megkezdte. Véleményünk sze rint tehát ez a fórum, a tisztelt Országgyűlés az, ahol a vitákat le kell folytatni, és a szükséges szabályokat meg kell alkotni. Kérem ebben az Országgyűlés minden tagjának támogatását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Á der János) : Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Kovács László frakcióvezető úr, Magyar Szocialista Párt. KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A kormány közel egyéves működése sajnos inkább a botrányok története, min t az ország sorsát jobbra fordító, a lakosság többségének érdekeit szolgáló kormányzásé. A dolog tavaly nyáron néhány botrányos kinevezéssel kezdődött, olyan, a Fideszhez szorosan kötődő emberek fontos tisztségekbe helyezésével, akiknek előélete éppen azza l a tisztséggel kapcsolatban támasztott és támaszt a mai napig kételyeket. Beismeréssel ér fel, hogy a kormányoldal azóta is akadályozza a megnyugtató tisztázáshoz nélkülözhetetlen parlamenti vizsgálóbizottság felállítását. Ma sem tudjuk, kicsoda is Kaya I brahim, Josip Tot, kik, hogyan, miért adtak el nekik több tucat céget. Akkor az úgynevezett Simicskaügy kapcsán tapasztaltuk először a Fidesznek azt a kommunikációs módszerét, hogy minden, számára botrányos ügyről egy ellenbotránnyal próbálja elterelni a közvélemény figyelmét. Augusztus végén pattant ki az úgynevezett megfigyelési botrány, akkor keverte gyanúba a miniszterelnök a Szocialista Pártot azzal az állítással, hogy az előző kormány idején közpénzből titkos, törvénytelen adatgyűjtést rendeltek el F ideszvezetők és családtagjaik ellen. Tíz hónap telt el, és a miniszterelnök ezt az állítását egyetlen bizonyítékkal sem támasztotta alá. Az általa átadott dokumentumok ugyanis nem erről, hanem más ügyről szólnak. A meghallgatott magánnyomozó is nem politi kai célú megfigyelésre kapott megbízásról beszélt, és azt is egyértelművé tette, hogy a megbízást nem politikustól kapta. Ez magyarázza a sietős titkosítást és azt, hogy a feloldásra azóta sem került sor, noha a miniszterelnök úr május 7i levelében, amely et hozzám írt, egyetértett a titkosítás feloldásával, és május 10én teljesítettük az egyetlen ezzel kapcsolatban támasztott feltételét. Most újabb dokumentumok átadását helyezték kilátásba, de ez, tisztelt Ház, azt hiszem, már csak egy kétségbeesett kísér let annak elhárítására vagy legalábbis késleltetésére, hogy kiderüljön: a miniszterelnök alaptalanul vádaskodott tavaly augusztusban. Hiszen ha lennének új dokumentumok, akkor viszont felmerül a kérdés, hogy mire alapozta akkori állítását a miniszterelnök. Kérdés: kik és miért vásárolták meg a magánnyomozótól másfél millió forint plusz áfa összegért a kazettát? A megfigyelési ügy, amelyet ellenbotránynak szántak, azóta maga lett a botrány. A miniszterelnök szavahihetősége kérdőjeleződött meg. Közben újabb b otrányos ügyek váltak ismertté: a Lockheedlevél, amelynek vizsgálatát sietve lezárták, de azóta sem tudjuk, mi volt az oka, hogy készült ilyen levél, mi volt az oka, hogy három államtitkár és 31 képviselő magát szenátornak kinevezve, ezt aláírta; azt a le velet, amit azóta megsemmisítettek, majd mégis előkerült, amit tervezetnek szántak, csak kérdés, hogy akkor miért írták alá, ráadásul két példányban. (13.50) És ha ki sem került a levél, akkor miért tartotta szükségesnek az Egyesült Államok elnöke és külüg yminisztere, hogy reagáljon az ügyre?! A helyzetet csak bonyolítja, hogy váratlanul a
