Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. június 14 (77. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. BÁNK ATTILA (FKGP):
3244 foglalkozik, hanem a gazdasági, kulturális, tudományos teljesítmén yét fokozza, és így akar előrejutni. Igen, ez szép lenne, ehhez nagyon tudnánk mi is csatlakozni. Azonban gazdasági, tudományos teljesítményünk tíz év óta állandóan zsugorodik; és nem azért, mert rendszerváltás volt, mert a régi rendszert eltöröltük, amive l mi is egyetértünk, hanem azért, mert az új rossz. Ami a külügyminiszter úr szavaiban helyeslésre méltó: a középeurópai gazdasági együttműködés. Ezt már számtalanszor kifejtettük, támogatjuk, és ez nagyon fontos; ezt nagyobb léptékben kellene megvalósíta ni. Kérdés, hogy az európai csatlakozással ez hogyan függ össze. Mi azonban továbbra is támogatjuk a kormányt olyan tekintetben, hogy ha már háborút kell viselnie, akkor azt a magyarság érdekeinek megfelelően minél korrektebben tudja viselni, holott az egé sszel - miként a NATOcsatlakozással, amelynek most látjuk a következményeit - természetesen továbbra sem értünk egyet. Köszönöm a szót. (Taps a MIÉP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót Martonyi János külügyminiszter úrnak válaszadá sra, amennyiben élni kíván ezzel a lehetőséggel. (Dr. Martonyi János: Nem kívánok szólni.) Nem kíván élni ezzel a lehetőséggel. Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Bánk Attila frakcióvezető úr, Független Kisgazdapá rt. Megadom a szót. DR. BÁNK ATTILA (FKGP) : Köszönöm, elnök úr. A keleteurópai irodalom egyik világhírű klasszikus műve, a Háború és béke, és nemcsak annak címe, hanem annak mondandója is ismét teljes egészében aktuálissá vált a régiónkban. Szerencsére úg y tűnik, hogy vége a háborúnak, és remélhetőleg ez a béke tartósabb és főleg megalapozottabb lesz, mint azok a békék, amelyek a XX. században köttettek KeletEurópáról, KeletEurópában. (13.30) Minden háború tragikus, és azt gondolom, a háborúknál talán cs ak a diktatúrák népirtása lehet még borzalmasabb. A világ közvéleménye részben megelégedéssel és örömmel fogadta, hogy egy világhatalmi jelentőségű katonai szervezet a történelemben először - utalok itt arra, amit Balsai képviselőtársam mondott - az emberi és kisebbségi jogok megsértése miatt nyúlt fegyverhez. Nem véletlen talán, hogy a világ politikusainak másik része ezt pánikszerű félelemmel fogadta. Ezzel a beavatkozással az vált nyilvánvalóvá - és ennek a háborúnak az egyik nagy következtetése is ez , hogy Európában, főleg a köztes Európában senki nem teheti meg immár azt, hogy saját országán belül büntetlenül a saját kisebbsége ellen fordul. És hál' istennek, úgy tűnik számunkra, legalábbis a világsajtóból, annak jelentéseiből ez derül ki, hogy az üze netet minden józan politikus megértette határaink mellett is. Úgy gondolom, mindenki számára nyilvánvaló az, hogy ez a fellépés erősítette a KözépKeletEurópában élő kisebbségeket. Tisztelt Ház! Biztos vagyok abban, hogy elmondhatjuk - az előbb már utalta m erre , hogy a koalíciós kormány az ország és a nemzet érdekeit messzemenően figyelembe véve vett részt ennek a konfliktusnak a rendezésében. Az viszont rendkívül sajnálatos számomra, és nehezen is magyarázható, hogy a legnagyobb ellenzéki párt, a magát felelős ellenzéknek nevező Szocialista Párt enyhén szólva ellentmondásos magatartást tanúsított a válság során. Szerencsére a szocialisták prominensei nem követték Thürmer elvtárs belgrádi diadalútját, és így nem kellett Milosevics elnökkel sem parolázniuk (Közbeszólások az MSZP soraiból.) , viszont több mint érdekes az, hogy néhány képviselőjük leült tárgyalni Szabadka helytartójával. Ez minimum - ma divatos szóhasználattal élve egyébként - átvezetési hiba. Az viszont, hogy a parlament szinte egyhangúlag me gszavazott (Dr. Géczi József Alajos közbeszól.) határozatát a repülőtér és a légtér használata ügyében elkezdték értelmezgetni, és így tulajdonképpen nehezítették az ország helyzetét a NATOban, az MSZP euroatlanti elkötelezettségét is megkérdőjelezte szá momra. Legyen örök
