Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. június 14 (77. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. BALSAI ISTVÁN (MDF):
3241 pedig '99. március 24én megszavazták azokat a parlamenti határozatokat, amelyek lehetővé tették azt, hogy Magyarország a légtere és a légi bázisainak a rendelkezésre bocsátásával ésszerű keretek között támogathassa a NATO fellépését. A k ormány a válság egész folyamán végig rendszeresen egyeztetett a politikai pártokkal mind a parlamenti bizottságok keretei között, mind pedig a hatpárti egyeztetések során. A közvéleményt folyamatosan tájékoztattuk. A katonai titkokat természetesen nem tudt uk feltárni, és a jövőt sem tudtuk mindig jövendőmondó módjára előre látni, de valótlant soha sem mondtunk, és nem is fogunk mondani. Sajnálatos, hogy a pártpolitikai viták és feszültségek a válság egy adott pontján mégis kihatottak egyes pártok magatartás ára. Sajnáljuk, hogy a Magyar Szocialista Párt megvonta támogatását a március 24én még szinte teljes konszenzussal elfogadott határozattól. A kormány továbbra is egyértelműen és határozottan kiáll az értékek mellett, képviseli a nemzeti érdekeket, és tová bbra is nemzeti konszenzusra törekszik. Végig tartottuk a kapcsolatot a vajdasági magyarokkal, folyamatos tájékoztatást kaptunk tőlük, és érvényesítettük szempontjaikat és érdekeiket. Elértük, hogy a NATOszövetségeseink ugyanezeket a szempontokat és érdek eket magukévá tegyék. Amikor olyan fellépés került akár távoli lehetőségként szóba, mely súlyosan veszélyeztette volna a vajdasági magyarság biztonságát, akkor szövetségeseink egyetértésével elhárítottuk ezeket a felvetéseket. Tisztelt Országgyűlés! A hely zet továbbra is bonyolult és nehéz, a próbatételek sorozatának még nincs vége, hisszük azonban, hogy az eddigi értékvezérelt politika fenntartásával, józan körültekintéssel és mindenekelőtt nemzeti összefogással meg fogjuk oldani az előttünk álló nehézsége ket. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Tisztelt Országgyűlés! Most az egyes frakciók vezetőinek hozzászólásaira kerül sor, frakciónként 22 perces időkeretben. Megkérdezem, hogy kíváne valaki szólni. (Nincs jelentke ző.) Egyetlenegy frakció részéről sem történt jelentkezés. Kérdezem, hogy ezt csak a monitor jelzie ilyen pontatlanul, vagy pedig valóban ez a helyzet. Kérem, hogy a frakcióvezetők jelezzék, ha szólni kívánnak. (Dr. Balsai István, Kovács László és Dr. Bán k Attila jelentkezik.) Megadom a szót Balsai István frakcióvezető úrnak, ő jelentkezett elsőként; utána Kovács László frakcióvezető úr és Bánk Attila frakcióvezető úr következik. Ha még a másik három frakció is kíván szólni, akkor kérem, jelezzék! Köszönöm szépen. DR. BALSAI ISTVÁN (MDF) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! A második évezred végén, annak utolsó vagy utolsó előtti évében - ez felfogás kérdése - Európa és ÉszakAmerika országai különleges lépésre szánták el magukat akkor, amikor az eddigi úgynevezett nemzetközi jogi elvektől eltérően a NATO tizenkilenc országa egy kisebbség fennmaradásáért és kiirtásának, valamint deportálásának megakadályozásáért - háttérbe szorítva az úgynevezett szuverenitás elméletét - Jugoszlávia állam ával szemben olyan lépésre szánta el magát, amely 77 napig nagyon sok nehéz pillanatot okozott valamennyiünknek. Ki tagadhatná közülünk azt, hogy mennyire fájdalmas volt azt látnunk, tapasztalnunk, hogy élő pajzsként használtak albán embereket? Mi is együt t éreztünk azokkal a szerb családokkal, akiknek hozzátartozói annak következtében haltak meg, hogy kórházakat, iskolákat, óvodákat is használt fedezékül a szerb hadsereg. Reggelente szorongva hallgattuk a jelentéseket, hogy vajon a Vajdaság magyar területé re hullottake rakéták, nem tévedte el valamelyik véletlenül, és a halottak között vane magyar. Meg kell említenem, hogy bár az utolsó napok eseményei lerontják, mégis az orosz szerepvállalás eredményeként olyan, talán 300 éve nem látott európai egység a lakult ki, amely most a fő kérdést illetően a legfontosabb kérdést, a jó béke teremtését veti föl. Nagyon örülünk, hogy a