Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 10 (48. szám) - A Magyar Energia Hivatal 1997-1998. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint a Magyar Energia Hivatal 1997-1998. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - SZALAY GÁBOR (SZDSZ):
322 Köszönöm a szót. Ti sztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Tisztelt Főigazgató Úr! Hogy az előző hozzászólóhoz képest ne legyen túl nagy kontraszt az én hozzászólásomban, elöljáróban le szeretném szögezni, hogy én nem kívánok foglalkozni a mostani felszólalás omban az energiapolitika nagy kérdéseivel, sem a lezajlott privatizáció ügyével, sem az erőműépítés dolgával, sem az energetikai mérleg struktúrájával, szerkezetével, szerkezetátalakításával, sem a szénbányászat kérdéseivel, sem ennek környezetvédelmi össz efüggéseivel, sem az ellátásbiztonság kérdéseivel; szóval semmivel, ami az energiakoncepciót illeti, mert azt gondolom, mielőbb idekerül a parlament elé a kormány által elkészített új energiakoncepció, és akkor lesz annak jó helye, alkalma és módja, hogy a z energetikának ezen nagy összefüggéseiről és kérdéseiről beszéljünk. Ezért én most kifejezetten a napirenden lévő tárgyra szorítkozom, azaz a Magyar Energia Hivatal beszámolójára. Úgy gondolom, hogy a Magyar Energia Hivatal jól betöltötte a feladatát, meg felelően tett eleget az elmúlt négy évben annak, amit annak idején mi, törvényhozók elvártunk és megálmodtunk ezen új intézmény felállítása során. Az 199094 közötti időszak - nyilván vannak képviselőtársak, akik erre jól visszaemlékeznek - az energetikai törvényhozás szempontjából, mondhatni, a csúcsrajáratás időszaka volt, hiszen tulajdonképpen az energetikát szabályozó összes nagy törvényt ekkor hoztuk meg: a villamos energiáról, a villamos energia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról szóló tö rvényt, a gázszolgáltatásról szóló törvényt, a bányatörvényt, az energiakoncepciót - a '93as, első energiakoncepciót, amit majd most kíván felújítani, módosítani a kormány. Aztán nem sokkal ezt követően megszületett az atomenergiáról szóló törvény, a távh őszolgáltatásról szóló törvény. Szóval nagyon sok minden történt ezekben az években az energetikában, de kétségtelen, hogy az egyik leglényegesebb pont a Magyar Energia Hivatal fölállítása volt a megszületett, a villamos energiáról és gázszolgáltatásról sz óló törvény alapján. '94ben tehát - nem sokkal, egykét hónappal ezen két törvény parlamenti vitáját követően - létrejött, felállt és megkezdte működését a Magyar Energia Hivatal. Tekintettel arra, hogy azóta nem volt lehetőség arra, hogy a plenáris ülése n értékeljük az Energia Hivatal tevékenységét - ezt mindig a bizottságok szintjén, a gazdasági bizottság szintjén tettük meg , a mostani felszólalásomban főleg arra térnék ki, hogy a törvények meghozatalának, vagyis a Magyar Energia Hivatal fölállítását l ehetővé tevő törvények meghozatalának időszakában melyek voltak azok a kérdések, amelyek különösen jelentős vitát váltottak ki itt a törvényhozók körében, vagy legalábbis a gazdasági bizottság ezzel foglalkozó képviselői körében, és hogy ezen viták most, a z eltelt négy év gyakorlatának tükrében tulajdonképpen hogyan igazolódtak vissza. Az egyik legnagyobb vitát kiváltó kérdés akkoriban - tehát '94 tavaszán vagyunk - az Energia Hivatal autonomitásának kérdése volt. Nagyon sokat vitatkoztunk arról, hogy vajon ez az Energia Hivatal az Országgyűlés felügyelete alá kerüljöne, a kormány felügyelete alá kerüljöne, vagy a kormány egyik minisztériumának, miniszterének a felügyelete alá kerüljöne, mert mindannyian éreztük, hogy igazán hiteles akkor lesz ez az új in tézmény, ha független lesz, és ha nem rövid szálon fogják őt különféle aktuális politikai vagy éppen gazdasági érdekek meggondolásából rángatni. Ezért be kell hogy valljam, igen nehezen vettük tudomásul, hogy nem az Országgyűlés felügyelete alá kerül a Mag yar Energia Hivatal, hanem a kormány, pontosabban annak egyik szerve, azaz az akkori Ipari és Kereskedelmi Minisztérium felügyelete alá, mert sokan úgy érezték - én magam is így voltam ezzel egy darabig , hogy a függetlensége, az autonomitása csorbul ezze l a hivatalnak, bár be kellett látni, hogy gyakorlatilag nehezen lenne elképzelhető, hogyan tudná ennek a naponta rengeteg és nagyon fontos tevékenységet végző intézménynek a felügyeletét az az Országgyűlés ellátni, amelyik idejének csak egy töredékét tudn á erre a kérdésre fordítani. Ugyanígy be kellett látni, hogy a kormány nem egy számon kérhető személy, akitől egy ilyen hivatal irányítása jól elvárható lenne, hanem kötni kellett - és elfogadtuk - egy adott minisztérium, egy adott miniszter felügyeletéhez . Ez volt akkor az ipari és kereskedelmi miniszter. Úgy gondolom, visszatekintve most már az elmúlt négy évre, hogy ez tulajdonképpen nem volt rossz döntés, ezt az elmúlt évek visszaigazolták, és közben rájöttünk arra, hogy tulajdonképpen nem
