Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. június 3 (76. szám) - A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 1990. évi LXIV. törvény, valamint a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény módosításáról szóló ... - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz):
3204 Nem biztos, hogy szerencsés, ha helyi közösség szintjén dől el, hogy mondjuk, egyes órákat milyen óraszámban tanulnak az iskolában a gyerekek. Ha megnéz zük, hogy az elmúlt években hogyan alakultak a tantárgyak óraszámai a különböző iskolákban, akkor látjuk, hogy két szomszédos faluban, esetleg teljesen azonos szociológiai háttérrel, teljesen más a testnevelésórák, az angolórák, a magyarórák, a matematikaó rák száma. Azt azért senki nem gondolhatja komolyan, hogy az egyik faluban az a gyerekek érdeke, hogy két testnevelésóra legyen egy héten, a másik faluban, a szomszéd faluban pedig az a gyerekek érdeke, hogy négy testnevelésóra legyen egy héten. Mi azt gon doljuk, hogy bizonyos dolgokban az államnak megvan a maga feladata, azt pedig nem a helyi pedagóguserőviszonyoknak kell eldöntenie, hogy mit kell tanítani az iskolában. Hogy hogyan, az teljesen természetesen a helyi közösség, a helyi iskola és a helyi ped agógusok feladata, de a "mit?"ben igenis szerepe kell hogy legyen az államnak is. Nagyon hasonló a minőségbiztosítással kapcsolatosan az elképzelésünk. Azt gondoljuk, hogy ha az állam finanszírozza jelentős részben az oktatást, akkor figyelemmel kísérheti bizonyos módon az oktatás színvonalát. Erre eddig viszonylag kevés lehetőség volt; ellenzéki képviselőtársaink ezt úgy élik meg, hogy ez a szakmai önállóságba történő beavatkozás. Tulajdonképpen el kell mondani, hogy a világon mindkét féle gyakorlatra ige nigen sok példát lehet felhozni. Az iskolaszerkezet is egy olyan kérdés, amelyben az eddigi viták alapján úgy tűnik, hogy nem fogunk tudni egyezségre jutni. Az iskolaszerkezet kérdésében azt az álláspontot valljuk, azt az álláspontot képviseljük, hogy Mag yarországon ma adott a nyolcosztályos általános iskola és a négyosztályos középfokú intézményrendszer. Lehet hipotéziseket felállítani és azt mondani, hogy tízosztályos alapképzés, és még sok mindent el lehet mondani, de igazából az elmúlt időszakban is be bizonyosodott, hogy az iskolarendszer alapvetően megmaradt ebben a szerkezetben, amit mi egyszerűen törvényes szinten is bizonyos mértékben erősíteni kívánunk. S ha a gyerekek nagyon nagy százaléka, több mint 80, közel 90 százaléka a nyolcadik osztály után vált iskolát, akkor azt gondoljuk, hogy valamilyen módon az oktatási törvénynek ehhez alkalmazkodnia kell. Az ellenzék azt mondja, hogy célszerű lenne az alapképzést szétnyújtani hat évre és a tízéves képzést létrehozni, ott legyen az alapvizsga. Ez termé szetesen önmagában nemes cél, de a magyar iskolarendszer a mi meglátásunk szerint nem így működik, és nem lehet azt a tényt figyelmen kívül hagyni, hogy a nyolcadik osztály végén a gyerekek nyolcvanegynéhány százaléka iskolát vált. Ez szerepel a törvénybe n, és azt gondolom, ez megint egy olyan vita, amelyben nem fogunk tudni egyezségre jutni, alapvetően különböző a kiindulási pont. Nem nagyon hiszem, hogy ezekről a kérdésekről még nagyon sokat kellene beszélni, hiszen az általános vita nagyrészt erről szól t, de egyetlen kérdésre még itt a vita első szakaszában ki szeretnénk térni, ez pedig a hitoktatás kérdése. Azt hiszem, a törvénymódosítási javaslat 3. §ában található az a mondat, hogy "az óvoda, iskola, kollégium a fakultatív hit- és vallásoktatással ka pcsolatos feladatainak ellátása során együttműködik az érdekelt egyházi jogi személlyel". Néhány képviselőtársunk olyan félelmeket fogalmazott meg az általános vitában ezzel kapcsolatban, amelyekre azt kell mondani, hogy teljesen alaptalanok. Ebből a monda tból nem következik az, hogy bekerülne e mondat alapján a hittanjegy a bizonyítványba, nem következik ebből a mondatból az, hogy az órarendbe be kell állítani ezeket a tantárgyakat, és még elég sok minden elhangzott az elmúlt alkalommal. Az oktatási bizott ságban azonban úgy gondoltuk, hogy nem lenne szerencsés, ha ezt a kérdést megint viták középpontjába állítanánk, éppen ezért az oktatási bizottságban született egy olyan módosító javaslat, amely az oktatási bizottság egyhangú támogatását bírja. Azt kell mo ndani, hogy a minisztérium a módosító javaslatot szintén támogatta, hiszen az eredeti elképzelések nem sérültek, az ellenzék számára ez a javaslat, amelyet az oktatási bizottság benyújtott, elfogadható volt. Éppen ezért azt gondoljuk mi is, hogy nagyon sze rencsés lesz, ha ezt a módosító javaslatot majd el fogja fogadni a parlament, hiszen ezt a problémát - amit szerintem nem szerencsés újra társadalmi viták
