Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. június 2 (75. szám) - A Magyar Köztársaság 2000-2002. évi költségvetésének irányelveiről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - ÉKES JÓZSEF (MDF):
3176 foglalkoztunk vele. Ezt el kell indítani, ki kell szélesíteni. Maga a környezetterhelési díj is önmagában, ha az vissza van forgatva a gazdasági társaságo k irányába, olyan technológiai fejlesztést von maga után, amely automatikusan gerjeszti azt, hogy a környezetvédelem szempontjából óriási lépéseket tud ez az ország megtenni saját maga is, önerőből; tehát úgy önerőből, hogy a környezetterhelési díjat utána otthagyjuk a gazdasági társaságnál, és azt igenis kőkeményen technológiafejlesztésre kell fordítania. A kis- és középvállalkozások támogatási rendszerét sokkal jobbá és sokkal hatékonyabbá kellene tenni. Ezt mondom azért is, mert ha a régiók, a térségi tá rsulások stabilizálódni tudnak, alapvetően a gazdasági élet szereplőit is be kell vonni a régiós koncepciókba, a területfejlesztési koncepciókba, és ugyanúgy a civil szervezeteket is. Tehát a központi elosztásitámogatási rendszerben a régiókra kellene sok kal nagyobb hangsúlyt fektetni, és azon keresztül a gazdasági társaságok irányába is egyfajta támogatási rendszer kialakítását kellene megvalósítani. Sőt mi több, szeretném javasolni és figyelmébe ajánlani a Pénzügyminisztériumnak is, hogy az elosztási ren dszereket, pályáztatási rendszereket sokkal előbbi időpontban kellene elindítani ahhoz, hogy a tárgyévre - amikor megpályázták - vonatkozó beruházások is elindíthatókká váljanak. Vegyük alapul a tavalyi évi csatornázási pályázatok kérdését: '98ban rengete g település pályázott, elnyerte a cél- és címzett támogatást, a vízügyialaptámogatást, de a környezetvédelmi pénzből már nem jutott számukra, így a tegnapi döntésünkkel - amit tulajdonképpen azonnal, sürgősséggel ki kellett volna hirdetni - kifutnak a hat áridőből. Tehát akik tavaly elnyerték a cél- és címzett támogatást, a vízügyialaptámogatást, egyszerűen nem tudják azokat felhasználni, annak ellenére, hogy kitoltuk a határidőt, hogy felhasználhatóvá váljanak. Ezeket a kérdéseket tehát sürgősen rendezni kellene. Ugyanígy - mert az eszközhöz maximálisan hozzátartozik az is, amit Lotz Károly képviselőtársam is elmondott - az országos területfejlesztési koncepciót is át kellene dolgozni, át kellene értékelni, újragondolni az egészet. Ha régió kban gondolkodunk, akkor valóban be kell jönniük az innovációs központoknak, kutatásfejlesztési központoknak, egyetemi központoknak, és még lehetne tovább sorolni, csak ma ott tartunk, hogy az egészségügy is, a társadalombiztosítás is különkülön régiót f og kialakítani, tehát mindenki regionalizmusban gondolkodik, de valahol majd nem fognak találkozni egymással az egyes tárcák részéről kialakított kezdeményezések. Szeretném, ha a termékdíj, a környezetterhelési díj kérdésében valóban komolyabb átgondolás l enne, és egyrészt a 2000. évtől a termékdíjaknál kiterjesztenénk a kört, másrészt pedig magának a környezetterhelési díjnak a bevezetését is el kellene indítani. Maguk a költségvetési iránymutató számok jók, pozitív irányba próbálnak meg elmozdítani. Kérem , hogy a kis- és középvállalkozások irányában az adórendeletek legyenek stabilak, tehát ebben a ciklusban ne az jellemezze az adórendeleteket, hogy egy ciklus alatt kilencvenszer módosítjuk azokat, mert akkor egyszerűen kiszámíthatatlanná válik maga az egé sz rendszer. Tehát ahhoz, hogy valóban tudjon tervezni a magyar gazdaság, és a magyar gazdasági élet szereplői is tudjanak hosszú távon tervezni, akkor ezeket a lépéseket nagyon gyorsan meg kell tenni, határozottan végre kell hajtani, és ezt a rendszert ki számíthatóvá kell tenni. (12.30) A magam részéről ennyit szerettem volna elmondani; illetve néhány szót szólnék még a vidékfejlesztéssel kapcsolatban. Ma ott tartunk, hogy az ország kettészakadt. Van egy Dunántúl, ahol az infrastruktúrafejlesztések elmara dott állapotban vannak, s van egy KeletMagyarország, ahol az infrastruktúrafejlesztések nagymértékben megvalósultak. Vele szemben viszont nem alakultak ki azok az átképzésifoglalkoztatási központok, ahol a nem képzett munkaerőt arra a szintre fel lehet hozni, hogy abban az infrastrukturális környezetben, ami számukra megteremtődött, valóban egy gazdaságfejlesztésiélénkülési folyamat el tudjon indulni. A másik oldalon, a Dunántúlon, ahol például elmaradott maga az infrastruktúra fejlesztése, ezek a probl émák megoldottak, csak az
