Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. június 2 (75. szám) - A Magyar Köztársaság 2000-2002. évi költségvetésének irányelveiről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
3154 Tehát az alapprobléma az, hogy egy év alatt azért a gyorsulásért, amit beleírtak ebbe a táblázatba, az önök kormánya nem tett semmit, és ez a legnagyobb probléma az önök egyéves kormányzása alatt. Ennek megfelelően oly an várakozások sincsenek ma a magyar gazdaságban és a befektetői környezetben, amelyek egybeesnének azzal a gyorsulási számsorral, amelyet önök ide beleírtak. Ezért az én módosító javaslatom azt mondja, hogy 4 százalék, 4 százalék, 4 százalék stabil növeke dési ütem, de őszintén szólva talán nem ártana egy kapcsolódó módosító indítványt benyújtani hozzá, amely például azt mondja, hogy 3,5. Mert ha körülnézünk ma a környezetünkben, és megnézzük, hogy milyen helyzetben van a magyar gazdaság, akkor azt kell mon danunk, hogy talán az én stabil 4 százalékos előrejelzésem túl optimista. Az a probléma azonban, hogy ha az önök növekedési előirányzata, a növekedés gyorsulási előirányzata nem teljesül, akkor az összes többi szám is kérdésessé válik. Hiszen önök arra ala pozva számolnak az állami újraelosztás mértékének csökkenésével, a jövedelemközpontosítás mértékének csökkenésével, ami egyébként egy helyes cél, hogy egy magasabb GDPből fognak kevesebbet újraelosztani. Abban a pillanatban, amint a nevező, a GDP az önök által tervezettnél alacsonyabb, az újraelosztási hányad és a jövedelemközpontosítás magasabb, hacsak nem tudják önök a költségvetési kiadások növekedését alaposan lelassítani vagy éppen csökkenteni. Az a kérdés, hogy vane erre esély. Aki - mint én - vég igülte azt a novemberi, decemberi költségvetési vitát, amelyen azt kellett figyelnünk, hogy mit is képzelnek önök a költségvetési kiadások alakulásáról, és rokonszenvvel figyelte a pénzügyminiszter erőfeszítéseit, hogy a tervezett keretek között tartsa a k öltségvetési kiadásokat, annak azt kellett hallania, hogy mind a tárcák, mind a koalíciós pártok azt mondják, hogy na jó, idén még elfogadjuk ezeket a költségvetési korlátokat - mármint 1999re , ez még átmeneti év, ezt még az előző kormányra lehet fogni, de jövőre már nem fogjuk elfogadni. És gondolják csak végig, hogy hány olyan terület van, ahol ezt a kompromisszumot a kormánynak, a miniszterelnöknek és a pénzügyminiszternek sikerült a tárcákkal, a kormánypártokkal és a kormánypártok egyes érdekcsoportképviselőivel megkötnie, de azt mindig hozzátették, hogy majd jövőre már nem teszik meg azokat az engedményeket, amelyeket megtettek. Gondoljanak csak arra, hogy az agrártámogatások ügyében kötött a földművelésügyi miniszter és a kormány egy kompromisszumo t, de az a kompromisszum máris megbukott, hiszen tudják, hogy az agrártárca kiadásai nagyjából már elfogytak, miközben még csak június van. Vajon hogy fog kinézni jövőre az agrárköltségvetés, vajon vissza tudjáke önök fogni jövőre az agrártámogatási kiadá sok növekedését, ha a GDPnövekedés, a költségvetés összterjedelme csak kisebb lehet, mint ahogy terveztük? Vajon a honvédelmi kiadásoknál, az egészségügyi kiadásoknál el tudjáke ezt érni? Hadd tegyem hozzá, hogy ráadásul a kormány folyamatosan olyan üzen eteket küld a nyilvánosságnak, a közvéleménynek, amelyek a költségvetés kiadásainak a további dinamikus bővítésére utalnak. Az Országgyűlés előtt van a gyed ismételt bevezetésére vonatkozó előterjesztés. Tegyük most félre azt a kérdést, hogy helyese a csa ládi támogatások növelését a gyednél folytatni. Az azonban bizonyos, tisztelt Országgyűlés, hogy ezt az előterjesztést, amely további legalább tízegynéhánymilliárd forintos kiadást jelent a jelenlegihez képest, egy olyan időszakban teszik, amikor arról fo lyik a vita, hogy hol lehet csökkenteni a költségvetési kiadásokat. Ennek az ígéretnek is az az üzenete, hogy a kiadások bővítését folytatni kívánják. De itt van a közoktatási törvény, amelyet azzal nyújtott be az oktatási miniszter, hogy - mennyi? - 60 mi lliárd forint többletkiadást jelent. És hol jelenti a többletkiadást? Nem az iskoláknál, hanem a közoktatás állami igazgatásánál és ellenőrzésénél. Megint újabb költekezés - és a sort lehetne folytatni. Tehát a kormány politikai irányítása továbbra is abba n gondolkozik, hogy mód van a költségvetési kiadások bővítésére számos területen, amelyeket önök politikailag fontosnak tartanak, miközben a nevező, a GDP az önök által ma feltételezettnél, könnyen lehet, hogy alacsonyabb lesz - akkor lesze újraelosztásc sökkentés? Márpedig ha nincs újraelosztáscsökkentés, akkor
