Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. június 1 (74. szám) - Személyi ügy: - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - SZABÓ LUKÁCS (független):
3129 Elnök Úr! Tisztelt Ház! Jól tudom, hogy az idő meglehetősen késői és a mai napon már harmadjára szólok ebben a kérdésben, de úgy gondolom, kötelességem a delíriumból - de inkább Csipke rózsikaálomnak is lehetne mondani - felébreszteni a tisztelt Házat, meg az egész gondolkodó magyar közvéleményt, mert ami ma Koszovóban történik, az méltatlan a civilizált országokhoz. Hiszen a napi politikai érdek soha nem emelkedhet az általános emberi morál fölé - itt pedig erről van szó! Ha a NATOországok többsége egy pillanatig is a szívén viselte volna a Balkán sorsát, akkor már 1990ben megköveti az emberiséget, de különösképpen megköveti a középeurópai térség országait és azokat a tákolmányország okat, amelyeket maguk hoztak létre a versaillesi béke, majd a párizsi béke során, s amelyeket ők maguk segítenek elemeire, alkotórészükre - békés körülmények között - feloszlatni. (23.50) Ehelyett mi történt? Ők nem tettek semmit, és lassan egy évtizede f olyamatosan háborús viszonyok uralkodnak a Balkánon. Miért uralkodhatnak a Balkánon ezek a viszonyok, és miért tudtak rendet tenni, természetesen amerikai ízlés szerint, Irakban? Pedig Irak esetén is ősi iraki földről volt szó! Mert Kuvait kapitalista érde kekből Irak testéből kiszakított terület volt, ugyanúgy mint most Koszovó. Akkor az érdekeik kívánták úgy. Ezek az önző érdekek kívánták meg azt, hogy ott pillanatokon belül rendet teremtsenek. Természetesen a "rendet" csak úgy értelmezve, ahogy az Amerika i Egyesült Államoknak és köreinek az megfelel. Most ugyanez történik Koszovóban is. Mi lenne az alapvető érdeke a világ országainak, az ENSZnek és természetesen a NATOországoknak? Az lenne és lett volna az érdeke, hogy békés körülmények közö tt a szülőföldjükön élhessenek a koszovóiak, zavartalan körülmények között. Mi történik ehelyett? A vezető NATOországok társtettesnek szegődtek Milosevics mellé, hogy földig rombolják a még megmaradt, amúgy is igen szerény értékeiket. Mit mondanak? Hogy t ovább kell fokozni a bombázást! Vagyis még inkább földig rombolni, hogy tárgyalóasztalhoz kényszerítsék. És kiket? Hát akiket bűnözőknek, háborús bűnösöknek nyilvánítanak! Azokat akarják tárgyalóasztalhoz kényszeríteni! Eközben több mint száz milliárd doll ár kárt okoztak már, no nem a diktátornak, nem is a bűnös klikkjeiknek! Őket természetesen majd befogadja az egyik NATOország, amely nem vesz részt a Jugoszlávia elleni akciókban. Ha Magyarország egymilliárd dollárt szenvedett már, ez a háború az amerikai költségvetésnek 13 milliárd dollárjába került, megérie az, hogy több száz milliárd dolláros kárt okozzanak egy olyan népnek, amely máris Európa legszegényebbjének tekinthető, és amely belátható időn belül az is marad?! Mit tegyen a magyar kormány a kiala kult helyzetben? Kötelessége a magyar népnek biztosítani azt, hogy a magyarság személyi és vagyonbiztonsági tekintetben legalább a jelenlegi szinten maradjon. És biztosak lehetünke abban, hogy a vezető NATOországok tiszteletben fogják tartani a hivatalos Magyarország ezen indítványát? Ezt máris durván megsértették! Ebből is következik, hogy senkire és semmire nincsenek tekintettel. Érdekünkben állna normalizálni a kapcsolatot Oroszországgal, mert nyilvánvaló, hogy hiba volt, hogy két napon keresztül felta rtóztattak egy olyan segélyszállítmányt, amely mindössze négy teherautónyi üzemanyagot szállított a konvoj ellátására, miközben a Texaco, az amerikai cég zavartalanul görög tartályhajókkal szállította és ma is szállítja az üzemanyagot Jugoszláviának. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) A magyar kormánynak, úgy vélem, és nekünk is kötelességünk, hogy az új balkáni béke kialakításánál olyan helyzetet teremtsünk, hogy mind történelmi (Az elnök ismét jelzi az időkeret leteltét .) , mind etnikai alapról kiindulva - rögtön befejezem - megnyugtató határok közé kerülhessen a Balkán minden népe, természetesen beleértve a bácskai magyarságot is. Köszönöm szépen.
