Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 8 (46. szám) - A Magyar Köztársaságnak az Észak-atlanti Szerződéshez történő csatlakozásáról és a szerződés szövegének kihirdetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - LÁNYI ZSOLT, az FKGP képviselőcsoportja részéről:
32 bizonytalanabb. Nekünk a NATOba kerülve törekedni kell arra, hogy ne csukódjon be az ajtó, hanem maradjon nyitva, hogy a bővítésre sor kerüljön, hogy minden olyan ország, amely megfelel a csatlakozási követelményeknek, megfelelő időben a szövetség tagja lehessen. Különösen fontos feladat számunkra három szomszédunk, Románia, Szlovénia és Szlovákia csatlakozásának az előmozdítása, hiszen az ő csatlakozásukban a mi érdekeltségünk földrajzi okokból - a szomszédság okán - nyilván közvetlenebb. Nekünk bizonyos értelemben lobbyznunk kell az ő mielőbbi csatlakozásuk érdekében. Segítenünk kell a csatlakozásukat, pontosabban az arra való felkészülést, a követelményeknek történő megfelelés t a saját tapasztalataink rendelkezésre bocsátásával. Érdekünk ez, hiszen érdekünk a térség homogenitása, egyneműsége biztonságpolitikai szempontból. Érdekünk azért is, mert az ő csatlakozásuk tovább fogja növelni a térség stabilitását. Érdekünk azért, mer t ez a magatartásunk kedvezően fogja befolyásolni a kétoldalú kapcsolatok alakulását is, az ehhez nélkülözhetetlen bizalom erősödését. Az elmúlt hét végi romániai látogatásom és találkozóm a román államfővel, kormányfővel és más vezető politikusokkal, közt ük a külügyminiszterrel, tovább erősítette ezt a meggyőződésemet. (15.20) A román vezetés - és hozzáteszem: a román közvélemény - nagyon érzékenyen figyeli azt, hogy amikor Magyarország elnyeri a tagságot - heteken belül , ezt követően változtate tárgya lási stílusán, hangnemén; hogy Magyarország megteszie azt, amit most már évek óta nyomatékosan ígért az előző kormány is és ez a kormány is, hogy támogatni fogja Románia csatlakozását. Ezért azt javaslom a kormánynak, hogy fordítson változatlan figyelmet a támogatásra, a támogatás kinyilvánítására, és nagyon nagy körültekintést javaslok minden románmagyar kétoldalú tárgyaláson a tárgyalási stílusban. A világért sem szabad azt tapasztalnia Romániának, hogy bármi is változott a hangszínben, a hangerőben, a tárgyalási stílusban. Mi mindezen erőfeszítésekben partnerei leszünk a kormánynak, és a szocialista frakció a holnapi szavazás során igennel fog szavazni. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Megköszönöm a frakcióvezető úr hozzászólását . Hozzászólásra következik Lányi Zsolt képviselő úr, a Független Kisgazdapárt nevében felszólalni kívánó képviselő, és őt követi majd SzentIványi István, a Szabad Demokraták Szövetsége nevében. Képviselő úr, önt illeti a szó. LÁNYI ZSOLT , az FKGP képvisel őcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! 1949. április 4én, pont ötven évvel ezelőtt alakult meg az északatlanti szövetség - egyszerűbb nevén és a magyar köztudatban NATO - azzal a céllal, hogy a béke fenntartását a v ilágon biztosítani tudja. Mindnyájan tudjuk, hogy néhány évvel azt megelőzően ért véget a második világháború, amely az egész világnak, a benne élő népeknek szörnyű megpróbáltatást okozott, milliók halálát, szenvedését okozta, és bizony éppen ideje volt, h ogy megszülessen egy olyan határozat és megtörténjen egy olyan szervezet létrehozása, amely megpróbálja megakadályozni az ilyen világméretű katasztrófák, háborúk és egyéb tragédiák elkerülését. E célból jött lére a NATO, és sajnálatos módon a jaltai egyezm ény után Magyarország nem volt abban a helyzetben, hogy megpróbáljon csatlakozni a NATOhoz, és ő is kifejthesse tevékenységét e nemes cél érdekében, mert másképp döntött a történelem, másképp döntöttek a nagyhatalmak, és akkor ötven évig el voltunk rekesz tve ettől a lehetőségtől, amit én most nem akarok részletezni, hiszen mindnyájan tudjuk. A magyar társadalomban - talán mondhatom - jogosan élt egy bizonyos ellenérzet az ilyen szövetségekkel szemben, hisz az újkori magyar történelemben két olyan szövetség ben is részt vettünk, amely nem volt sikeres a számunkra, és sem a társadalomnak, sem az országnak, sem az ország presztízsének nem használt, ezért bizonyos fenntartások voltak, amelyek érthetők. Ez az új
