Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. június 1 (74. szám) - A felsőoktatási intézményhálózat átalakításáról és a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat záróvitája és zárószavazása - A szakképzési hozzájárulásról és a szakképzés fejlesztésének támogatásáról szóló 1996. évi LXXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatokról történő szavazás - ELNÖK (dr. Áder János): - POKORNI ZOLTÁN oktatási miniszter:
3062 ELNÖK (dr. Áder János) : Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a szakképzési hozzájárulásról és a szak képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 1996. évi LXXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat módosító javaslatainak határozathozatala . Az előterjesztést T/995. számon, a bizottságok együttes ajánlásait pedig T/995/31. és 34. számokon kapták kézh ez. Megadom a szót Pokorni Zoltán oktatási miniszter úrnak, aki válaszolni kíván a vitában elhangzottakra. (19.00) POKORNI ZOLTÁN oktatási miniszter : Tisztelt Ház! Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormányprogram kiemelten fontosnak tartja a gazdaság és az oktatás kapcsolatának erősítését. Talán Klebelsberg Kunó oktatási miniszter volt az utolsó, aki egykori pénzügyi államtitkárként hitelesen és a kormányát tettekre sarkalló módon tudta elmondani azt, hogy az oktatás a legfontosabb gazdasági tárca, his zen az oktatási terület fejleszti, képzi legfontosabb nemzeti erőforrásunkat, az emberi erőforrást, vagy ahogy manapság mondják, a humán erőforrást. (Folyamatos zaj.) Az oktatás stratégiai szerepe azonban általában a felületes viták során kimerül abban, ho gy az oktatásra mint ágazatra több költségvetési pénzt, támogatást fordítson az adott kormányzat, és ritkán nézzük az érem másik oldalát, hogy maga az oktatás mennyire áll közel a gazdasághoz, mennyire képes a gazdaság a munkaerőpiac szempontjából releváns tudást nyújtani a fiataloknak, a felnövekvő nemzedéknek. A gazdaság fejlődésének alapvető feltétele, hogy az aktív munkavállalói réteg folyamatosan továbbképeztessék, az átképzés az munkaerőpiaci viszonyokhoz alkalmaztassék, folyamatosan kövesse a techni kai, technológiai fejlődést. A kormány programja szerint az élethosszig tartó tanulás feltételeinek megteremtése a fejlett piacgazdaságokban a humánerőforrásfejlesztés, az oktatás alapvető feladata. E cél megvalósítása érdekében terjesztettük ide a Ház el é a szakképzési hozzájárulásról szóló törvény módosítását. E törvényjavaslat alapvetően három fő módosítást tartalmaz. Az első, hogy megnyitjuk a szakképzési alapot a felsőoktatás részére bizonyos megkötésekkel. A szakmai képzés tágabb értelmezése értelméb en az alap felhasználói körének bővítését szolgálja az akkreditált felsőfokú szakképzés mellett a felsőoktatás szakmai gyakorlati képzési költségeinek elszámolhatósága. A felsőoktatás és a gazdaság együttműködésének ösztönzése érdekében a képzési követelmé nyekben rögzített 8 hétnél hosszabb egybefüggő szakmai gyakorlat szervezésével kapcsolatos költségeket el lehet számolni a jövőben. Ehhez szükséges lesz a felsőoktatási intézmény és a gazdálkodó szervezet közötti megállapodás létrejötte. A másik módosítási pont a munkaviszonyban állók képzésére vonatkozik, akiknek továbbképzésére, ennek költségeire elszámolható a hozzájárulási kötelezettség alapján 0,2 százalék helyett a törvény elfogadása után 0,5 százalék, azaz a módosítás lényege ennek az összegnek a két és félszeresre való emelése. A közelmúltban készült felmérések szerint a munkaviszonyban állók képzésének 0,2 százalékig történő elszámolhatósága csak nagyon kis mértékben ösztönözte a gazdálkodó szervezeteket a képzésre, ennek folytán igen kevesen éltek ezzel a lehetőséggel. A kis- és középvállalati szféra számára ez a bérhányad az elszámolási lehetőség csekély volta miatt nem volt ösztönző, bár e gazdálkodói kör kiemelt támogatása általános cél az Európai Unióban és Magyarországon kiváltképp. Ezért javas oljuk az elszámolási lehetőség megnövelését, két és félszeresre emelését. Ez a módosítás hosszabb távon sem jelenthet forráscsökkenést a középfokú intézményi körben, hiszen a munkaviszonyban állók képzésére tapasztalataink szerint egyre több szakképző inté zmény vállalkozik. Ily módon a munkaviszonyban állók képzésének erősítése az iskolák innovációs és megújuló képességét fejleszti, ezért a képzési kapacitások kihasználtságát is növelni fogja.
