Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. június 1 (74. szám) - Dr. Lentner Csaba (MIÉP) - a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterhez - "A Kecskeméti Konzervgyár végnapjai; avagy lesz-e jövője a Duna-Tisza közén a gyümölcs-zöldség termesztésnek és feldolgozásnak? Nem tartja-e időszerűnek az élelmiszer-ipari vá... - DR. BOGÁR LÁSZLÓ, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára:
3017 DR. BOGÁR LÁSZLÓ , a Miniszterelnöki Hiv atal államtitkára : Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Drámai hangú interpellációja kétségtelenül igen fontos társadalmigazdasági problémára hívja fel a figyelmet a Kecskeméti Konzervgyár privatizációja és annak következményei kapcsán. Sajnos, ha áttekintjük az elmúlt évtized privatizációs folyamatát, jó néhány hasonló példát is találunk, ám azt hiszem, azt azért ön is belátja, hogy ezekben a kérdésekben, és pláne a következtetések levonásában, azt hiszem, higgadtságra és óvatos ságra van szükség. Már csak azért is, mert azt szerencsére mindenképpen el kell ismernünk, hogy az elmúlt évtized során a privatizációk döntő többség jogszerű és sikeres volt. Azt hiszem, többékevésbé korrektnek is mondhatók azok a folyamatok, amelyek enn ek kapcsán történtek, még akkor is, ha természetes, érthető okokból sokkal nagyobb nyilvánosságot kaptak azok a folyamatok, amelyek elsősorban ennek az árnyoldalait, negatívumait mutatják be. Éppen ezért azt gondolom, részben méltánytalan, részben pedig ve szélyes is volna általánosító következtetéseket levonni. Ez mindenképpen elbizonytalanítaná a jelenlegi és jövőbeli befektetőket, és azt hiszem, könnyen elképzelhető, hogy ennek a nemzetgazdasági kockázata, illetve az ebből adódó károk nagyobbak lehetnének , mint az ön által jelzett, valóban megrázó következmények. A privatizációs szerződések felülvizsgálatával kapcsolatban elsődlegesen a jogi szempontokra és konzekvenciára kell tekintettel lenni. Nevezetesen, mivel a már megkötött privatizációs szerződések érvényesek és hatályosak, a tulajdonjog átruházása megtörtént, a jogbiztonság és ezzel az érintett gazdasági szféra biztonsága érdekében az abban foglalt jogok és kötelezettségek még a felülvizsgálatuk és esetleges hátrányos megítélésük esetén sem változta thatók meg egyoldalúan. Sem az államhatalmi szerveknek, sem az ÁPV Rt.nek nincs jogi lehetősége arra, hogy a tulajdonosnak a tulajdonával való rendelkezési jogból eredő és a szerződésben előírt határidőkön túl tett intézkedéseit - például a gyár bezárása vagy dolgozók elbocsátása - befolyásolja vagy megakadályozza. A privatizációs szerződésekben foglaltak teljesülését a privatizációs szervezetek folyamatosan ellenőrizték, sőt a Számvevőszék is végzett ilyen vizsgálatokat. Mindezek alapján a Kecskeméti Konz ervgyár esetében a szerződés teljesítésével kapcsolatban formális jogi problémákat nem állapítottak meg. Az interpellációban jelzett garanciák, biztosítékok nyújtása a korábban keletkezett környezeti károkért, illetve be nem vallott kötelezettségként egyéb ként elengedhetetlen részei a szerződésnek. Természetesen ennek a következményei polgári jogi úton érvényesíthetők. Összefoglalva tehát azt kell mondanom, hogy a jogszerűség formálisan nem sérült a Kecskeméti Konzervgyár privatizációja és az annak nyomán b ekövetkezett folyamatok során. Így az ön által említett drámai fejleményekre, ahogyan azt ön is tudja, az államnak, a kormányzatnak közvetlen befolyása, éppen az elmondottak alapján, nincs. Közvetett hatása viszont kétségtelenül van ezeknek a fejleményekne k. Az egyik, ami teljesen természetes, hogy a privatizációs szerződések komplex társadalmi következményeit sokkal átfogóbban kellett volna és kell majd a jövőben végiggondolni. A másik következmény pedig abból adódik - ahogyan ezt ön is elmondta az interpe llációjában , hogy a helyi társadalmat súlyos sérülések érik ezekben a folyamatokban. És természetesen egy felelős kormányzat és az önkormányzat sem maradhat tétlen, amikor egy súlyos, a helyi társadalom dezintegrációjával járó folyamat indul el. Éppen ez ért ezeket a súlyos következményeket az önkormányzatnak és a kormánynak együtt kell megkísérelnie kezelni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Azt ígérhetem a képviselő úrnak, hogy ennek fejleményeiről rendszeresen tájékoztatni fog om a jövőben. Köszönöm a figyelmét. (Taps a kormánypártok soraiban.)
