Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. június 1 (74. szám) - A polgári szolgálatról szóló 1997. évi XXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - ERKEL TIBOR, a MIÉP képviselőcsoportja részéről:
2977 sora, hanem mi ndenki érzi, hogy amit el kell végeznie, az a saját házáról, saját környékéről, maga és hozzátartozói épségéről szól és semmi másról." Joel Alon nagykövet úrtól egy mondat: "Militarizmus? Akármilyen öt vagy hat háborúban vett részt Izrael, és hát fontos vo lt nekünk ezeket győzelmesen befejezni, még sincs Izraelben győzelem ünnepe." Összegezve: Izrael e beszélgetésben is hangoztatott legyőzhetetlenségébe vetett hite abból az egész nemzetre, annak minden közösségére, családjára és azok tagjaira jellemző meggy őződésből táplálkozik, hogy mindenki egyformán felelős mindenkiért teljes életével. Ezt a felelősséget nem kívánják áthárítani zsoldosokra, mert azoknak semmi közük hozzá. Akiknek ez a - hogy úgy mondjam - lelkiállapot elválaszthatatlan az öthat háborútól , mintegy abból következőnek vélik, azok tekintsenek Izraelnél közelebb! Svájc nem viselt háborút több mint 150 éve. Már arra sem emlékezünk pontosan, hogy mióta, csak tudjuk, semlegességét az egész világ garantálja. Mégis Svájc Európa legszervezettebb had seregei egyikét tudja magáénak, és ezzel a hadsereggel - amely természetesen nem zsoldos hadsereg - igen hasonló a svájci nép s benne a fiatalság viszonya, bár talán más temperamentummal, mint a Földközitenger partján Izraelben. Mindezek után megkérdezhet jük, vajon helyese, hogy az alkotmány 70/H. §a lehetőséget biztosít a fegyveres vagy fegyver nélküli katonai szolgálatot lelkiismereti okokból megtagadók számára, hogy az állampolgárok általános honvédelmi kötelezettségéből polgári szolgálat révén vegyék ki arányos részüket? Természetesen helyes. Hiszen erőszakot tenni egy sajátosan formált lelkiismereten felnőtt fiatal esetében is reménytelen és értelmetlen vállalkozás. Nem helyes viszont elsiklani afölött, hogy a katonai szolgálatot megtagadók aránya má r 1015 százalék körül mozog, és a fiatalok lelkiismeretét erre formálók elég széles körének tevékenységével mégsem foglalkoznak kellő figyelemmel és határozottsággal az arra hivatottak. Nem helyes, hogy a magyar fiatalság 30, mérvadó tekintélyek szerint a kár 80 százaléka a szolgálatra alkalmatlan - és jó, ha csak fizikai adottságai miatt. Ez a helyzet felér egy állandósult természeti katasztrófával, és egyenesen vezet a mindenfajta terhelés előli meneküléshez bármi áron, akár a lelkiismeret elkábítása árán is. Sajnálatos, hogy a magyar honvédelem vezetése még mindig nem rendelkezik azokkal az anyagi és személyi feltételekkel, amelyek birtokában a fiatalok érdeklődését felkeltve és a szolgálat idejére lekötve életre szóló hasznos élményhez juttatnák őket. Az elmondott izraeli és svájci példákkal érzékeltetni kívántam önökkel, hogy a haza szolgálata mindenki számára kötelező ezekben az országokban. Ez alól a kötelezettség alól szégyenteljes és megvetendő tett kibújni, és valóban aligalig akad erre példa. Ugya nakkor ezekben az országokban is minden évben a behívottak néhány százaléka alkalmatlan katonai szolgálatra. Ez azonban csupán azt jelenti, hogy háborús veszély esetén más posztokra hívják be őket, mint a fegyveres szolgálatra felkészített honfitársaikat. De háborús körülmények esetében ezek is megkerülhetetlen és gyors megoldásra váró feladatok. Éppen úgy teljesítendők a frontvonalban - gondoljunk csak a sebesülteket a tűzvonalból biztonságba helyező szanitécek életveszélyes munkájára , mint a korántsem v eszélytelen frontvonal és hátország közötti vasúti, közúti és légi szállítást megoldó hadtáp munkája során például. A légitámadások még a biztonságosnak tűnő hátországban is naponta megrongálják az utakat, hidakat, épületeket döntenek romba, nem fegyveres alakulatok hozzák a szükséges mértékig rendbe a közlekedési hálózatot, és bontják le az életveszélyessé vált épületeket. Emellett háborús körülmények között a közegészségügyre, járványügyre háruló gondok is megsokasodnak az ország egész területén, és e gon dok megoldására legalább alapfokon szakképzett személyek sokaságát kell hirtelen mozgósítani. Tehát a polgári szolgálatra behívottaknak is óriási tömegű feladatot kell teljesíteniük háborús veszély esetén. E feladatok ellátását két feltétel teljesítése tes zi lehetővé. Az első feltétel az, hogy egy kézben, azaz a hadsereg vezetésének kezében összpontosuljon mind a harcoló alakulatok, mind pedig a polgári szolgálatra behívottak tevékenységének az összehangolása. A második feltétel az,
