Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 10 (48. szám) - A temetőkről és a temetkezésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF):
297 Az idő nagyon szalad, csak megemlítek még néhány fontos tényt. Említették képviselőtársaim a boncolóhelyiséget. Nemcs ak az önkormányzat, kicsi önkormányzat esetében jelent ez problémát, miniszter úr, hanem minden felekezeti temető esetében problémát jelent. Szegények az egyházak, minden támogatás mellett szegények. Olyan összeggel megterhelni őket, amely igazából teljess éggel fölösleges, nem lenne helyes. Ugyanakkor az sem lenne helyes, ha az egyházak azért lennének kiemelve ebből a körből, mert egyházak. Úgy kéne rendezni a törvénynek ezt a vitás pontot, hogy meghatározza egy külön miniszteri rendeletben azokat a temetők et, ahol feltétlenül létesíteni kell boncolóhelyiséget. A 4. § (2) bekezdése, a tulajdonjogmegszerzés: itt szintén az egyház vagy más fenntartó esetében probléma merül föl. A 11. §nál említeném meg a garanciális szabályokat, amelyeket be kellene építeni a megszüntetés folyamatába, olyan esetekre, amikor a tulajdonos, fenntartó, működtető egyház vagy más jogi személy. A nemzeti kegyeleti bizottságot én is rendkívül fontosnak tartom, Mécs Imrével együtt, azzal, hogy ennek a törvénynek legalább arról kellene rendelkeznie, hogy ki delegálhat ebbe a kuratóriumba vagy bizottságba tagokat, és nem nyitva hagyni egy immár törvényen kívüli, ellenőrizhetetlen időre és térre ennek a kérdésnek a megválaszolását. (11.30) Egészen finom, de nem stilisztikai jelentőségű pr obléma a nyilvántartó könyv. A nyilvántartó könyv megegyezik az egyházak halotti anyagkönyvével, egyetlenegy adat tér el a kettő között. Úgy gondolom, hogy ha már ilyen pontos és precíz nyilvántartást kíván vezettetni e törvény a temetőkkel, akkor ezt a pl uszadatot érdemes lenne bevenni: az apa neve, amelyről tudjuk, hogy nem feltétlenül tartozik hozzá a személyazonosításhoz, de ebben az esetben analóg módon az egyházi, illetve a temetői nyilvántartás átfedné egymást. Hadd említsem még meg, hogy valóban pro blematikus az a bizonyos temetői szolgáltatás a kórházban vagy egészségügyi intézmény közelében. Kivételesen teljesen egyetértek azokkal, akik ezt generálisan kritizálták. Mint gyászolókkal gyakorta foglalkozó ember csak praktikusan hadd jegyezzem meg, hog y nem lehet azt sem megcselekedni, hogy azt mondjam - mint egy kórházi portás : "Kedves uram vagy hölgyem, menjen 500 métert jobbra, aztán egy kicsit balra, és majd ott talál egy temetői vállalkozót". Ezt a kérdést megint csak az irgalom vagy az emberség okán, vagy a kegyelet okán kell szabályozni, vagy nagyon pontosan, taxatíve felsorolni, hogy milyen információkat kell elhelyezni, de akkor ott szerepeljen a telefonszám is, szerepeljen a nyitvatartási idő is, vagy pedig a 200 métert kisebbre kell venni. E zekiel próféta könyvéből egy idézettel fejezem be, amely számomra ezt a problémát a helyére teszi; így hangzik: "Járják be a vándorok a Földet, és aki emberi csontra jel, jelet állítson mellé." Ez egy különös, nagy víziónak a része, nagytiszteletű kollégám azt is tudja, hogy mi a kontextusa. Én is így gondolom, mint ez az egykori próféta, hogy ebben a halotti közösségben, amely számomra mégis az élet közössége, és a temető sokkal inkább az élet és az élők háza, mint pusztán csontmező, rendkívül fontos, hogy a törvénycsináló a maga számára kritikusan jelölje ki azt a szűk kis teret, ahol szabályozni akar, és minden mást hagyjon szabadnak annak érdekében, hogy az élők tényleg úgy lehessenek együtt az élőkkel, ahogy ők akarnak. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (dr. Wekl er Ferenc) : Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Gémesi György, az MDF képviselője; őt Tompa Sándor, az MSZP képviselője követi. Megadom a szót Gémesi úrnak. DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Há z! Tisztelt Miniszter Úr! A Magyar Demokrata Fórum által is támogatott, a temetőkről és a temetkezésről szóló törvényi szabályozást indokolja annak az alapvető emberi jognak a maradéktalan érvényesítése, mely az eltemetés tisztességében, az elhunytak emlék ének méltó megőrzésében fogalmazódik meg. E humán szolgáltatás életünk lezárásaként minden embert, minden családot érint. Közösségi szolgáltatásként annak minden részletére kiterjedő,
