Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 10 (48. szám) - A temetőkről és a temetkezésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP):
295 vonatkozásban - az élőknek kell gondoskodniuk. A most tárgyalt törvényjavaslat e gondoskodás tekintetében hitem és meggyőződésem szerint nagy lépés előre. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Szólásra következik Donáth László, a Magyar Szocia lista Párt képviselője; őt Gémesi György követi az MDF részéről. DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP) : Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Bocsássák meg, ha a kegyeleti jelleghez nem igazán illő szóval kezdem. Úgy érzem magam, mint egy tiszteletbeli kisg azda, mert a kisgazdapárti képviselők minden szavával egyetértettem, amit nem egészen értek, de tudomásul szolgál. Azonban egy pozitív megjegyzést tennék, mielőtt mélyebben belemennék - talán hozzájuk hasonlóan, bár más ponton - ebbe a törvényjavaslatba, a mely a temetőről szól. A pozitívuma az, hogy egyáltalán ezzel a kérdéssel ezen a szinten foglalkozni akar, és nem szűkítően, nem kirekesztően, nem lehatárolóan, hanem a lehető legtágabb ölelésre. Ennyiben illeti dicséret az egykori - Pintér urat megelőző - belügyminisztert és az ő kodifikátorait, akik ezt az anyagot előkészítették, illetve önt, aki ezt immáron beterjesztette. Azonban hadd térjek ki egy formai nehézségre, amely itt senki által fel nem vettetett, és ezek szerint látszólag elhanyagolható: ez p edig a szóhasználat. A törvényjavaslat konzekvensen, minden esetben elhunytról beszél. Nagyon szerettem volna megismerni a kodifikátort vagy a beterjesztő képviselőjét - aki arra az ülésre egy kicsit később jött, ezért már nem tudtam megvárni , hogy első olvasat után megkérdezzem tőle: vajon tudjae, hogy ez a szó mit jelent, honnan származik, miért használja. A köznyelvben mint eufemisztikus, finom, a dolgok lényegét kicsit elfedni kívánó szóként ismerjük. Hozzá kell tennem, hogy a TESZben - a Történelmi Etimológiai Szótárban - utánanézve kiderült, hogy ez egy régi magyar szó - jóllehet az igazi magyar szó a "halútt", "ú"val , 1210 előttről már megtalálható, Pannonhalma körüli helységnévként is szerepel, és főnévként az első a Jókai kódexben fordul elő. (11.20) Azonban az elmúlt 200 évben kivétel nélkül költői minősítéssel szerepel a szótárakban. Magyarul egy olyan, mégiscsak finom, megkülönböztető szóról van szó, amely egy ilyen szigorú keretet szabó jogszabályban talán időnként előfordulhat, de semmiké ppen sem lenne helyes általános szóként használni. Nem utolsósorban azért - hiszen nem kizárólag nyelvészkedni szeretnék , mert a "halott" szó semleges. Ezt onnan ellenőrizhetik képviselőtársaim, hogy egyetlenegy "elhunyt" szókapcsolat nem létezik, nem tu dunk elhunytat siratni, exhumálni, kísérni. Ez mindig a "halott" szóhoz kapcsolódik, tehát a magyar nyelv természetes működése hordozza - ennyit erről. Figyelmükbe ajánlanám ezeket a magyar nyelvvel foglalkozó és e szóra is vonatkozó emlékeket. Azonban inn en kellett nekem továbblépnem. Lehet, hogy belügyminiszter úr úgy érzi, ez egy méltatlan megközelítés, de egy nagytiszteletű kollégám ül itt még, talán az ő kedvéért mégis elmondhatom. Egy kérdésem van csak. Mondja meg nekem, belügyminiszter úr: ki vagy mi a halott? Abban az esetben lehet tudniillik a halottról és a halotthoz kapcsolódó temetésről, temetőről érdemben, a lényeget tekintve fogalmazni és gondolkodni, ha ezt definiálni tudjuk. Természetesen a kérdés egy méltatlan argumentum ad hominem, hiszen a z Alkotmánybíróság egy jóval korábbi esetben elhárította magától azt a feladatot és felelősséget, hogy az élőt meghatározza, az életet meghatározza, értelemszerűen akkor a halottról sem tud mit mondani. Az Igazságügyi Minisztériumban, ahol érdeklődtem, tal áltunk egy Btk.módosítást a szervkereskedelem kapcsán, ahol érdekes módon a kodifikátor sajátos, mondjuk így, vallásos meggyőződését tükrözi egy ékezet, amikor arról beszél, hogy a halott testét nem lehet eladni - mintha a halottnak lelke is lenne. Félre ne
