Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 8 (46. szám) - A Magyar Köztársaságnak az Észak-atlanti Szerződéshez történő csatlakozásáról és a szerződés szövegének kihirdetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KOVÁCS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
30 Tisztelt Ház! A polgári koalíció kormánya elkötel ezett az atlanti gondolat, Magyarország biztonsága mellett. A Fidesz képviselőcsoportja tisztában van azzal, hogy a NATOtagság kötelezettségekkel is jár, olyan kötelezettségekkel, amelyek teljesítése a mai kormány feladata lesz. Meg kell teremteni többek között a védelmi tevékenységbe történő bekapcsolódás valódi feltételeit, a hadsereg polgári ellenőrzésére, további erősítésére van szükség, biztosítani kell a NATOn belüli katonai együttműködési készségünket, javítani kell a védelmi erők működőképességét, a szolgálati, élet- és munkakörülményeket. Hosszú távon a kormány célja a NATOtagállamok védelmi felkészültségének átlagos szintjéhez való felzárkózás kell hogy legyen. Tisztelt Országgyűlés! Amit egy ország saját biztonsága érdekében tesz, lényegét teki ntve csak méreteiben különbözik attól, mint amit otthonunk, javaink védelmében teszünk, amikor biztosítást kötünk. A veszély esetei, a bizonytalanságok és a véletlen nehezen kalkulálható, de szerződésünk a biztonságot és a nyugalmat teremti meg a baj idejé re is, érdemes tehát meghozni azt az áldozatot és a vele járó kötelezettségeket is. A holnapi döntés történelmi horderejű. Nagy öröm számunkra, fideszes képviselők számára, hogy koalíciós és ellenzéki képviselőtársainkkal együtt mi lehetünk azok, akik szav azatunkkal lezárunk egy korszakot, és megnyitunk egy újat. Holnap, amikor igent mondunk Magyarország NATOtagságára, szerencsés helyzetben leszünk, hiszen a döntés felelősségében osztozhatunk a magyar polgárok túlnyomó többségével, azokkal, akik népszavazá son fejezték ki világos és egyértelmű véleményüket a biztonság, a polgári gyarapodás és a demokrácia külső feltételeit garantáló NATOtagság mellett. Tisztelt Ház! Alig száz évvel ezelőtt Ady Endre azt írta Magyarországról, hogy nem más, mint egy komporszá g, amely Kelet és Nyugat között ingázik. Kedves Képviselőtársaim! A holnapi igen szavazatunkkal végleg lehorgonyozzuk ezt a kis országot, a magyar nemzetet a nyugati parton. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok és az MSZP soraiból.) ELNÖ K (dr. Szili Katalin) : Megköszönöm a képviselő úr hozzászólását. Megadom a szót Kovács László frakcióvezető úrnak, a Magyar Szocialista Párt vezérszónokának. Őt követi majd Lányi Zsolt bizottsági elnök úr. Frakcióvezető úr, önt illeti a szót. (15.10) KOVÁCS LÁSZLÓ , az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Meggyőződésem szerint az országgyűlési képviselők, az itt képviselt pártok és a lakosság döntő többsége örömmel és elégedettséggel fogadja, hogy az Országgyű lés napirendjére került Magyarország csatlakozása az Északatlanti Szövetséghez. Ezzel több évtizedes vágyunk teljesül. Magyarország az első nagy lépést teszi meg ahhoz, hogy minden tekintetben beilleszkedjen a fejlett demokráciák közösségébe. A lépésnek a zért van különösen nagy jelentősége, mert - ellentétben bizonyos megfogalmazásokkal - mi nem visszaintegrálódunk a nyugati védelmi közösségbe, mert annak sajnos soha nem voltunk tagjai. Modern védelmi közösség 1949 óta létezik, a NATOval jött létre, és mi a jaltai megállapodás értelmében ettől eleve távol kellett hogy maradjunk. Most viszont megnyílik erre a lehetőség. Az, hogy egyáltalán felmerülhetett a kérdés, felmerülhetett a bővítés, a közép- és keleteurópai országok csatlakozásának kérdése, a jaltai világrend áttörése, annak az első feltételét a nemzetközi változások teremtették meg, a kétpólusú világrend felbomlása, amely lehetővé tette, hogy a NATO kiterjessze a földrajzi határait egy világháború kockázata nélkül. A belső feltételeket pedig a rends zerváltozás teremtette meg Közép- és KeletEurópa országaiban, hiszen ez tette politikai, gazdasági, katonai és minden más szempontból kompatíbilissé, összeilleszthetővé ezen országok rendszerét a NATO tagállamainak rendszerével. Hogy ez a lehetőség valósá ggá is vált, abban meghatározó szerepet játszott a felelős politikai erők kezdettől, a rendszerváltozástól mindmáig meglévő konszenzusa az euroatlanti orientáció
