Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 10 (48. szám) - A temetőkről és a temetkezésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - ZAKÓ LÁSZLÓ, az FKGP képviselőcsoportja részéről:
279 felett - amely szintén a tem etőkről és a temetkezési tevékenységről szól - ugyan elszállt az idő, de véleményem szerint a mostani törvényjavaslat jó néhány pontja mégis inkább visszalépés az abban foglaltakhoz képest. A törvényjavaslat preambulumában foglaltakon kívül van még egy ok, amely sajnos indokolttá tenné a szigorú szabályozást, nevezetesen az elhalálozás okozta gyász vámszedőinek néha horrorfilmbe illő magatartása, az elhunyt hozzátartozóinak megrendült idegállapotával visszaélő néhány vállalkozó viselkedése. Miről is van szó tulajdonképpen? A földi élet két nevezetes eseménye, a születés és a halál alkalmából a családtagok, hozzátartozók pénzt és időt nem sajnálva osztoznak az örömben, illetve a bánatban. Nem ritka az sem, hogy egyesek akár több évtizedes mulasztásukat kívánj ák egyegy temetéskor letudni úgy, hogy sok százezer forintért extravagáns, egyedi ötleteiket megvalósítva fejezik ki kétes hitelű szeretetüket. Miután ma már semmilyen luxusigény sem marad gyakorlatilag kielégítetlenül, a születést és a halált egyeseknek jól jövedelmező eseménnyé devalválta az élet. A halálnál maradva talán mindenkinek van saját tapasztalata, emléke hozzátartozójának temetéséről, annak előkészületeiről és főleg annak költségeiről. Azt már most ki merem jelenteni, hogy a temetés a jelen jav aslat életbe lépése nyomán lehet, hogy valamivel szabályozottabb lesz, de olcsóbb nem. Amit esetleg nyerünk a szélhámosok látszólagos kiszűrésével, azt el is veszíthetjük a megmaradtak kialakuló monopolhelyzetével egyidejűleg, lévén a tevékenység, a temeté si szolgáltatás szabadáras. Tisztelt Ház! Ami a törvényjavaslatban foglaltakat illeti, véleményem szerint néhány kiskapu nyitva maradt, amelyeket elfogadott módosító javaslatokkal be lehet majd zárni, és amelyek megtárgyalására a részletes vitában lehetősé g lesz. A magam részéről viszont most olyan sorokra hívnám fel a figyelmet, amelyek tartalma megkérdőjelezhető, illetve nem életszagú, vagy éppen figyelmen kívül hagy fontos körülményeket. Úgy érzem, hogy az egész javaslat szövegéből, tartalmi mondanivalój ából kilóg az 1. § (3) bekezdése, nevezetesen, hogy a nemzet köztiszteletben álló, közmegbecsülését bíró halottainak nyughelye előtt a tiszteletadás joga mindenkit megillet. Miután nem tudom, hogy a nemzet köztiszteletben állásának és közmegbecsülésének mi a mérőszáma, mi alapján és ki jelentheti ki valakiről a halála után, hogy ő az ebben a pontban foglaltaknak megfelel, ki fogja kiről megállapítani, hogy őt az élet félreismerte és pályafutása alatt csak a köz javát szolgálta, vagy hogy közmegbecsülését ne m pártmunkájának, hanem egyetemes emberi jó tulajdonságainak köszönheti. Javaslom a tisztelt előterjesztőnek, hogy a tiszteletadás mindenkit megillető joga minden halott nyughelye előtt járjon ki, ennélfogva szubjektív elemeket lehetőség szerint ne emeljün k törvényerőre, azaz ezt a mondatot - legalábbis ebben a formájában - hagyjuk ki. Véleményem szerint a javaslat másik kegyeletsértő pontja a 22. § (4) bekezdése, mely a temetési hely feletti rendelkezési jog időtartamát csak tíz évben minimalizálja. Úgy go ndolom, hogy az elhunytak emlékének méltó megőrzése és ápolása, valamint a hozzátartozók lelki megnyugvása és természetesen nem csekély anyagi hozzájárulása is indokolja a temetési hely legkevesebb egy emberöltőnyi idő, azaz huszonöt esztendeig való megőrz ését. (9.50) Tudom, hogy felgyorsult időnkben 25 évre senki nem kívánja, főleg szerződésben lekötni magát, de ha belegondolunk, hogy a családnak - mint a legfontosabb nemzetmegtartó erőnek - egyik szellemi kapaszkodója lehet felmenői nyughelyének látogatha tósága, sírjainak ápolása, akkor egy település rendezési terve másodlagos fontosságúvá degradálódik. Arról nem is beszélve, hogy a javaslat a használati idő lejárta előtt csak a temető tulajdonosát rendeli kártalanítani, a rendelkezésre jogosultat nem. Tis ztelt Ház! Van a javaslatnak egy csendben meghúzódó pontja, nevezetesen a 24. § (4) bekezdése, amely önmagában olyan költségnövekedést idéz majd elő a temettetőknél, amelynek a
