Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. május 7 (70. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2000-2002. évi költségvetésének irányelveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz):
2681 Ajánlom tisztelt képviselőtársainknak, gondoljuk végig, hogy mi lett volna abban az esetben, ha ezeket a javaslatokat a j elenlegi kormány elfogadta volna. (Derültség az SZDSZ padsoraiból.) Egy dolog biztos: ha 20 százalékos mértékben emeltük volna egyes társadalmi csoportok bérét, akkor ez az inflációs szint, ahova ma elértünk, ebben az időszakban nem lett volna elérhető, ne m következett volna be. Sőt... (Kuncze Gábor: Ilyen hülyeséget csak ti mondtatok!) Kuncze Gábor képviselőtársam figyelmét felhívom, hogy, mondjuk, a nyugdíjasok 20 százalékos béremelése, amely vita elég hosszú ideig tartott a parlamentben (Moraj az SZDSZ é s az MSZP padsoraiban. - Kuncze Gábor: Az nem bér, az nyugdíj!), azt gondolom, semmiképpen sem segítette volna az infláció leszorulását. De még tudnék egykét társadalmi csoportot említeni, amelyeknél jelentős többletbérkövetelések hangzottak el. Szóval, ha azokat a követeléseket, amelyek elhangzottak a parlamentben, s amelyek több száz milliárd forintra rúgtak volna, ha ezeket a követeléseket a kormányoldal a magáévá tette volna, akkor most nem lenne más lehetőségünk, mint hogy nekünk is meg kellett volna hozni a saját Bokroscsomagunkat. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Ami késik, nem múlik!) Azt gondolom, jó, hogy ezt nem így tettük, és nem tévesztettük szem elől azt az utat, amelyen járni akarunk. Tisztelt Ház! Még egyszer kiemelném, hogy alapvetően he lyes, ha nem egy évre gondolkodunk előre, hanem hosszabb távon tekintjük át a céljainkat, lefektetjük, és nem tévesztjük szem elől azokat. Ha hosszú távú fejlődésben gondolkodunk, akkor elengedhetetlen, hogy a hosszú távú fejlődés érdekében befektessünk. N em szabad felélnünk a pillanatnyilag rendelkezésre álló lehetőségeket, mert a fejlődés előbbutóbb kifullad. Az egyik legfontosabb terület, amelyre különösen nagy figyelmet kell fordítani az elkövetkező években, azt gondolom, az oktatás területe. Az oktatá s területére - éppen a hosszú távú fejlődés miatt - jelentős összegeket kell befektetni. Több olyan törvénytervezet, több olyan törvény volt már a parlament előtt, amely jelentős befektetéseket irányoz elő az oktatás céljaira. Jelenleg is a parlament előtt fekszik a közoktatási törvény módosítása. Ki kell emelni, hogy ez a módosítás azzal jár, hogy ha a parlament ezt elfogadja, akkor a közoktatásba éves szinten több mind 50 milliárd forint pluszösszeget fektetünk be (Közbeszólás az SZDSZ padsoraiból: Miből? ) , és azt hiszem, ez mindenképpen helyes, nem elveszett pénz, s tulajdonképpen ez biztosítja azt, hogy a fejlődés hosszú távon is megmaradjon. El lehet érni a közoktatási törvénytervezet módosításának az elfogadásával, hogy a közoktatás költségeinek 80 szá zalékát a központi költségvetés fedezze. Ha a normatív támogatás növekszik, ez lehetőséget ad a pedagóguskeresetek felzárkózási programjának a teljesítésére. Ehhez az adórendszert és a közalkalmazotti bértáblát együttesen kell kezelni, és azt hiszem, ez me g tudja teremteni ennek a hosszú távú feltételeit. A felsőoktatás területén a következő években folyamatosan folytatódni fog a hallgatói létszám növekedése, ezen belül az államilag finanszírozott hallgatók létszáma a jelenlegi 152 ezer főről 2002re a terv eink szerint 192 ezer főre emelkedik. A létszámtöbblet természetesen többlettámogatást tesz szükségessé, amelynek a mértéke évente 1020 milliárd forint. A felsőoktatás minőségi követelményeinek a záloga a felsőoktatásban folytatott kutatások és a doktori iskolák fokozottabb támogatása. Erre a célra az oktatási tárca az idén 4 milliárd forintot javasol, s a ciklus végére évente 10 milliárd forintot javasol pluszban költeni. Növelni kell a hallgatói juttatá sokat, a tervek szerint 2530 százalékkal, s külön ki kell emelni a kollégiumi szolgáltatások növelését. Elfogadtuk a felsőoktatással kapcsolatosan az integrációs törvényt. Az integrációs törvény megvalósulása részlegesen világbanki hitelekből folytatódik, ugyanakkor ehhez a magyar költségvetésnek is hozzá kell járulnia, a számítások szerint mintegy 1318 milliárd forinttal. A kormányprogram célul tűzi ki ezenfelül azt is, hogy az ország kutatásifejlesztési ráfordításainak a GDPhez viszonyított, jelenlegi 1 százalék körüli arányát a ciklus végére 1,5
