Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. május 7 (70. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2000-2002. évi költségvetésének irányelveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - TARDOS MÁRTON (SZDSZ):
2679 Ez egy nagyon lényeges kérdés, és rávezet arra, hogy arról is beszéljek, amiről valójában beszélni akarok: egyetérte k Horváth János professzornak azon megállapításával, hogy ha van 5 százalék vagy 5 százalék fölötti növekedési lehetősége egy országnak, annak örülni kell, és meg kell tenni mindent annak érdekében, hogy ezt a lehetőséget kihasználjuk. Két kérdés merül fel , hogy hogyan tudjuk ezt a lehetőséget kihasználni. Egy ilyen súlyos visszaesés után egy ilyen gyors növekedés lehetősége valóban viszonylag könnyen megteremthető, de ehhez jelentős beruházásokra van szükség. Arra van szükség, hogy a jelenlegi kapacitásstr uktúra a fizetőképes kereslethez alkalmazkodjon. Itt egy súlyos válság van, nagyon sok olyan vállalat van az országban, amely erre a növekedésre ma még nem képes, és ahhoz, hogy képes legyen, jelentős tőkére van szüksége, és ezt a tőkét nem tudja, de sok e setben talán nem is ambicionálja eléggé, hogy mozgósítsa. Miért? Azért, mert minden tőkemozgósítás kockázatot jelent, és eltengődni egy vállalatban lehetséges anélkül is, hogy ezt a kockázatot vállaljuk, és nem is feltétlenül rossz körülmények között. Enne k érdekében az a probléma merül fel, hogy eléggé beruházáskoncentrálte ez az előterjesztés a következő három évre vonatkozólag, és mindent megtesze annak érdekében, hogy ezt a fontos, elsődleges célt, preferenciát érvényesíteni tudja. Amikor az fogalmazó dott meg, hogy túlzott optimizmus van a növekedés vonatkozásában az előterjesztésben és sok minden más vonatkozásban is, akkor nem abban látom a hibát, hogy megpróbál egy 5 százalékos vagy 5 százalékot meghaladó növekedési rátát elérni, hanem abban, hogy e nagyon fontos feladat érdekében nem mozgósítja eléggé az eszközöket. Tudni kell, hogy ez egy ellentmondásos célkitűzés; mert annak következtében, hogy a magyar gazdaság egy 20 százalékos gazdasági visszaesésen esett keresztül, és abból úgy tudott csak kij önni, hogy az életszínvonal és a szolgáltatások színvonala jobban csökkent, mint maga a GDP, ez pozitív lehetőség. Hogy ma a növekedési feltételek adottak, egy ilyen nagy katasztrófának és egy nagy önfeláldozásnak az eredménye, és ez azt is jelenti, hogy r engeteg megoldatlan probléma van az országban. Szó esett az egészségügyről mint megoldatlan problémáról. Tudjuk, hogy a nyugdíjasok indokoltan elégedetlenek a saját helyzetükkel, és még azt is szeretném hozzátenni, hogy a nyugdíjak reálértékének csökkenése nem '8990ben kezdődött, hanem már sokkal előbb. Ennek ellenére az öregekkel a társadalom, az élet jobban kitolt, mint a társadalom átlagával, de a társadalom átlagának helyzete is nagyon rossz, hiszen a reáljövedelmek színvonala még mindig nem éri el, é s nem is lényegtelen mértékben elmarad attól, amit '89ben már átlagjövedelemként elértünk; és a pozitív változásnak egyik nagyon súlyos negatív mellékjelensége, hogy az átlagjövedelmek jobban el vannak maradva a '89es színvonaltól, mint maga az ország jö vedelemtermelésének lehetősége. Ennek az a következménye, hogy nincs könnyű megoldás. Amiért én az előterjesztést rossznak tartom, az nem az, hogy nem kulturált a megfogalmazás, és nem azért, mert olyan célokat fogalmaz meg, amelyekkel semmiképpen nem tudn ék egyetérteni; a leírása a helyzetnek és a célok megjelölése is olyan, amit elfogadhatónak tartok, csak a célok együttese megvalósítás szempontjából meghaladja a realitás kritériumait. Ha túloznék ebben, és ebben vita lenne közöttünk, akkor is azt szeretn ém hangsúlyozni, hogy nem a növekedés kitűzött célpontjának a maximuma a jó, hanem a stabil növekedés maximuma a jó. Ennek következtében, ha számolok is azzal, hogy elérhető a hároméves periódus végére az ott leírt növekedési ütem, akkor is az elosztás von atkozásában nem vállalkozhat egy program arra, hogy azt a jövedelmet, ami így keletkezik, elosztja. Tehát két szempontból is megszorításra van szükség. Az egyik megszorítás abból ered, hogy a beruházásokra jobban kell mozgósítani; a másik, hogy nem szabad annyit elosztani, mint amit az optimista terveink szerint esetleg meg tudunk termelni (Taps az MSZP padsoraiban.), hanem azt tartalékként kell kezelni. (Varga Mihály: A szónokot ne zavarják!) Kétféle beruházásösztönzési kérdést kell felvetnünk. Én most csa k arról beszélek, hogy a pénzügypolitika, a fiskális politika, az adópolitika területén azt kell elérnünk, hogy a magántőke beruházási hajlandósága növekedjen. Itt egy nagyon lényeges vitatott kérdést szeretnék felemlíteni,
