Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. május 7 (70. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2000-2002. évi költségvetésének irányelveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - MAYER BERTALAN, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
2633 Egy nagyon fontos dolog van még, ami látszólag formai jelleggel bír, ugyanakkor azonban nagyon fontos köv etkezményei vannak, és szintén a parlament, a parlamenti demokrácia lehetőségeit, hatáskörét bővíti, ez pedig az a típusú új szerkezet, amelyet az irányelvek ígér, és amelyben már az 1999. évre vonatkozóan is történt pozitív előrelépés a következő három év re; ez pedig a feladatfinanszírozással kapcsolatos szemléletmód megjelenése az elkövetkezendő évek költségvetésében. Miről van szó? Arról van szó, tisztelt képviselőtársaim, hogy az egy feladatban jelentkező kiadások - legyenek azok oktatási kiadások, honv édelmi kiadások, egészségügyi, szociális típusú kiadások - feladatként is egységesen, egymáshoz tartozóan jelennek meg, és így a parlamentnek és minden magyar polgárnak képe lesz arról, hogy az állam milyen feladatokat milyen pénzügyi finanszírozásban lát el a különböző területeken. (9.20) Egy áttekinthetőbb és világosabb képet kapunk arról, hogy az állam milyen szerepet vállal a különböző területeken. Mint ahogy említettem, a hároméves irányelvnek a központi célja és egyben adottsága is az, hogy kiszámítha tóvá, tervezhetővé teszi a következő évek gazdaságpolitikáját, meghatározza annak irányát és kereteit. A legfontosabb gazdasági keretszámokkal világossá teszi az állami szerepvállalást, világossá teszi azt, hogy a következő években a kormány olyan gazdaság i feltételrendszert kíván kialakítani, amely biztosítja a magyar gazdaság dinamikus fejlődését, amire a pénzügyminiszter úr is utalt: az európai uniós átlag kétszeresére tehető egy csökkenő infláció és stabil egyensúlyi helyzet kapcsán. Azt gondolom, és na gyon bízom benne, hogy az ellenzék konstruktívan áll hozzá a vitához, és a magyar gazdaság szempontjából olyan javaslatok, olyan elképzelések fogalmazódnak meg, amelyeket a későbbiek során majd az éves lebontásban tudunk hasznosítani az elkövetkezendőkben. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiból.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : A kisebbségi vélemény ismertetője Mayer Bertalan úr. Megadom a szót. MAYER BERTALAN , a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Köztársaság 20002002. évi költségvetési irányelveiről szóló országgyűlési határozati javaslatának előterjesztője a költségvetési politika fő tervezett irányaiként a versenyképesség növelését, a pénzügyi stabilitás t és a gazdaság és a társadalom közötti kohézió erősítését jelölte meg, fő prioritásként a család társadalmi szerepének erősítését, és kiemelt hangsúlyként kezelte a vidékfejlesztési feladatokat a régiók fejlesztését, a nyugdíj reálértékének tartását. Tisz telt Ház! A költségvetési és pénzügyi bizottság ellenzéki képviselői a fentiekben ismertetett célok megvalósítását elősegítő kormányzati intézkedési elképzeléseket keresve - de nem találva - fogalmazták meg és mondták el aggályaikat. Rögtön a vita elején m egfogalmazást nyert, hogy az előterjesztett dokumentum a költségvetési irányelvek saját feladatának nem felel meg. És nemcsak azért, mert az a megközelítés, amely benne van, eltér a mi megközelítési módunktól, hanem mert a Pénzügyminisztérium szakértői ném i optimizmussal állítják, hogy 45 százalékos növekedési pályára lesz lehetőség, ha kedvezően alakulnak a feltételek, akkor lehet 5 százalék is; ha nem, akkor 3,54 százalék körüli lehet a növekedési pálya. Ezzel szemben, amit az Országgyűlésnek el kellene fogadnia, azt mondja, hogy a bruttó hazai termék növekedése 2000ben 45, 2001ben 4,55,5, 2002ben 5,56 százalék, amely ugyan elmarad a Fidesz választási kampányában harsogott 7 százalékos ígérettől, de mégis folyamatos gyorsítást tartalmaz. Ugyanakkor semmilyen elképzelést és magyarázatot nem találtunk arra vonatkozóan, hogy miért éppen ennyi a költségvetési kiadás; hogyan tartja féken a csak egy évre kompromisszumot vállaló minisztériumokat; hogy mitől lesz takarékosabb az állami költekezés. Hogy emög ött milyen
