Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. május 6 (69. szám) - Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz):
2619 Országgyűlés az imént. Van mód és lehetőség természetesen minden egyes esetben elmondani a véleményt a megfelelő vitaszakaszhelyen. Most megadom a szót Horváth Zsolt képviselő úrnak, FideszMagyar Polgári Párt. DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Őszintén sajnálom, hogy a képviselő asszony az előbb úgy zárt a le, hogy nem voltunk készek fogadni az ő álláspontjukat, mert teljes lelki nyugalommal arra készültem, arról számolhatok be, hogy ez végre egy olyan törvényjavaslat, amelyben szakmai megfontolás alapján kompromisszumokra jutottunk. Gondolom, lesz még a v ita szakaszában lehetőség arra, hogy az előbbi álláspontját felülvizsgálja a most elmondottak fényében is. Hozzászólni a vita e szakaszában az 5., illetve a 7. ponthoz szeretnék. Ez pedig az, amit a kényszerítő eszközökről elmondott a képviselő asszony, ho gy korlátozó eszközök alkalmazására az egészségügyben - az általános vita során is elmondtam - szükség van. A törvényalkotó itt azt tette meg... - az eredeti szöveg úgy hangzott, hogy az alkalmazás befejezését követően haladéktalanul kell írásban rögzíteni . Nyilvánvalóan félreértésen alapulhatott, hogy ez a szöveg került be, hiszen egyegy kényszerítő intézkedéssorozat vagy korlátozó intézkedés egy hosszabb lefolyású betegség esetén eltarthat akár egy hétig is. Nyilvánvaló, hogy a megkezdését követően halad éktalanul írásban kell rögzíteni, erre irányult a módosító javaslatunk. Béki Gabriella képviselőtársunk fogalmazott meg egy másik gondolatot, hogy rögzítenünk kellene azt, hogy a megkezdését követően, ha elrendel valaki egy ilyen kényszerítést - és vannak olyan intézetek, ahol nincs állandóan orvos jelen, ott szakápoló kezdi meg , akkor a korlátozó intézkedés alá vont beteg esetében ennek az ellenőrzését, rendszeres ellenőrzését, írásbeli dokumentálását követeljük meg. Erre vonatkozik a módosító javaslatun k, amely ebben még nincs benne, de kapcsolódó módosító javaslatban benyújtottuk a Ház elé, megfogadva ellenzéki képviselőtársunk gondolatát. Természetesen azt is megfogadtuk - ami szintén elhangzott a vitában, és Vojnik Mária mondta el, ha jól emlékszem , hogy a szakmai szabályokat a törvényben nem lehet tételesen, időpontszerűen definiálni, hanem csak azt a megállapítást lehet behozni, hogy a szakma mindenkori szabályainak megfelelően. Ezt is tettük. (14.10) Úgy gondolom, hogy ebben a kérdésben megfelelőe n kompromisszumkészek voltunk. Tagadhatatlan, hogy az elsőként említett vitában - kezelőorvos vagy kezelőorvosok - valóban nem tudtunk megegyezni; ez egy nagyon régi, hosszú vita volt, amit kinyitottunk. Itt ismét csak arra utalnék, hogy mi úgy gondoljuk, az általunk benyújtott változat a jó, a helyes. Erre igaz az, amit ön az előbb elmondott, hogy nem minden kérdésben tudtunk megegyezni. Nézve tovább az ajánlást, a 13. pontban a betegre vonatkozó adatok megismeréséről beszéltünk. Itt felmerültek olyan kéte lyek, amelyek azt fogalmazták meg, hogy milyen esetben és hogyan van lehetősége betekinteni a hozzátartozónak, ha a beteg ezt megtiltotta. Ezeken a pontosításokat végrehajtottuk, részben tételesen felsoroltuk, hogy az eredeti javaslathoz képest a módosító javaslatunkban kik azok, akik betekinthetnek, de itt is jelezni kívánom, hogy további kompromisszumot kötöttünk. Schvarcz képviselő úr volt, aki fölvetette, illetve Vojnik Mária; az egyik a genetikai vonal, amely egy kapcsolódó módosító javaslatban megfoga lmazásra kerül, pontosítva, mert hiszen a "vér szerinti" kifejezést a jog nem ismeri, ezért egy más megfogalmazást, az "egyenes ági leszármazott"at választottuk. De ez ugyanazt takarja, ugyanazt a problémát oldja meg, amit Vojnik Mária elmondott, illetve azt a gondolatot befogadva, hogy a beteg, illetve a hozzátartozó, aki kéri az adatot, sokszor nincs birtokában annak a tudásnak, amivel meg tudja ítélni, mi az az adat, ami kell, ezért beépítettük, hogy egyfelől a beteg kezelőorvosa - amely betegre vonatko zó adatot a hozzátartozó meg akar ismerni , másfelől pedig egy másik orvos, a hozzátartozó orvosa ítéli meg azt, hogy az az adat valóban vonatkozike a betegre. Itt nagyon fontos, hogy szükség esetén két orvos konzultációja dönt, mind a
