Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. május 6 (69. szám) - Az Európai Szociális Charta megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
2610 róla, hiszen egyharmadnál több támogatást kaptak, éppen ezért még látom értelmét a további érvelésnek. Az egyik javaslatunk a 10. cikk beemelésére vonatkozott. A 10. cikk a szakma i képzéshez való jogot rögzíti az Európai Szociális Chartában. Szeretném hangsúlyozni, hogy amikor a módosító indítványainkat megfogalmaztuk, akkor messzemenően azt a háttéranyagot tartottuk a szemünk előtt, amit az országgyűlési határozati javaslathoz a S zociális és Családügyi Minisztérium készített. Ebben a háttéranyagban került megfogalmazásra, hogy a 10. cikkel kapcsolatos jogi szabályozás, mind a négy vonatkozó bekezdéssel kapcsolatban a hatályos magyar jogi szabályozás megfelel az Európai Szociális Ch arta követelményeinek, tehát ez a cikk minden különösebb probléma, erőfeszítés nélkül ratifikálható, következésképp érdemes lenne ratifikálni. A másik javaslatunk a 15. cikk beemelésére vonatkozik. A 15. cikk a fizikailag vagy szellemileg fogyatékos személ yek joga a szakmai képzésre és a társadalmi és szakmai rehabilitációra. Képviselőtársaim bizonyára megértik, hogy megkülönböztetett figyelemmel kísérem a fogyatékos személyek jogaira vonatkozó szabályozást, a jogi szabályozásokat is és a jogi szabályozás a lkalmazásának a kérdéseit is, hiszen tavaly a szabaddemokraták képviselőcsoportjának igen komoly szerepe volt abban, hogy ma Magyarország azzal büszkélkedhet, hogy van a fogyatékos személyek jogairól szóló törvénye; bizonyára emlékeznek még arra, hogy tava ly tavasszal ez milyen körülmények között került tárgyalásra és elfogadásra. A 15. cikkel kapcsolatban két bekezdést fogalmaz meg az Európai Szociális Charta, és mind a két bekezdésnél az a megállapításunk, hogy a hatályos jogi szabályozásnak megfelel Magy arország joggyakorlata, következésképp ez a cikk, hasonlóan a 10eshez, ugyancsak minden külön erőfeszítés nélkül ratifikálható lenne; természetesen jelentené azt a pozitív ígéretet az érintettek számára, hogy a folytatás legalább akkora figyelmet fog érde melni, tehát jelentené azt a garanciát, hogy azok a távoli határidők, amiket a fogyatékostörvény kitűz, nem kerülnek továbbcsúsztatásra, hanem van egy további, megerősítő ígéret arra, hogy azokat megpróbáljuk betartani. Végül röviden szeretnék szólni arról a 12. cikkről is, amit képviselőtársaim közül már többen említettek. Hegyi Gyula arra tett javaslatot, hogy az egész 12. cikket ratifikáljuk, és nagyon komolyan gondoljuk azt az ígéretet, hogy a társadalombiztosítást biztosítani kell minden magyar állampo lgár számára. Mi egy kompromisszumos javaslattal éltünk, belátva, hogy a 12. cikk jó néhány bekezdésének nem felel meg ma Magyarország, hiszen a 12. cikk, ami a társadalombiztosításhoz való jogról szól, beemelte az ILO nagyon részletes szabályozáscsomagját , és ebben bizony vannak olyan pontok, amelyeket nem tudunk a jelenleg hatályos szabályaink szerint vállalni. Ezt a problémát, ezt a dilemmát javasoltuk mi Bauer Tamás képviselőtársammal úgy áthidalni, hogy akkor ratifikáljuk legalább az (1) bekezdést, ame lyik se többet, se kevesebbet nem mond, csak rögzíti ezt az igényt, illetve kötelezettséget, hogy társadalombiztosítási rendszert létre kell hozni és fenn kell tartani. Azt gondolom, ez megint csak egy olyan ígéret lenne, amely jelentős mértékben eliminálh atná azokat az aggodalmakat, amik most sajnálatos módon élnek a társadalomban, élnek az ellenzéki képviselőkben, azokat az aggodalmakat, amiket az egészségügyi reform várható lépései szítanak fel. Szeretnénk látni egy ígéretet azzal kapcsolatban, hogy mind en magyar állampolgár számára és kötelező jelleggel a kötelező társadalombiztosítási rendszer fennmarad. Éppen ezért a vitának ebben a késői szakaszában valóban arra szeretném kérni kormánypárti képviselőtársaimat, államtitkár urat - akiről tudom, hogy nag yon szívén viselte a charta ratifikálásának a feladatát , hogy gondolják át újra, gondolják meg még egyszer, hogy nem lennee jó beemelni ezt a bekezdést. Az előbb figyeltem, amikor Bernáth Ildikó érvelt, és némiképp megnyugtat, hogy nem olyan érveket hoz ott föl az (1) bekezdés ratifikálásával szemben, amelyek tartalmi természetűek lettek volna. Ő arra hivatkozott, hogy Magyarország azt az utat választotta, hogy egész cikkeket ratifikál. Tudjuk jól, hogy ha egész cikkeket ratifikálunk, akkor az a feladat, hogy minimum tíz ilyet kiválasszunk. Tudjuk azt is, hogy van más út is, hogy lehet bekezdéseket ratifikálni - akkor viszont
