Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. május 6 (69. szám) - Az ülésnap megnyitása - A szociális igazgatásról és szociális ellátásról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. HEGEDŰS MIHÁLY (FKGP):
2586 rendelkezhetnek. Ezzel kapcsolatban egyetlenegy aggályom van: a rendelet megvalósításához szükséges pénz forrásának a biztosítása. A másik kivezető út a civil szférák bevonását jelenti a bentlakásos intézm ényhálózat bővítésébe. Ma már a személyes gondozást nyújtó intézményi ellátások 20 százalékát a nem állami szervezetek biztosítják. Ezen új létesítmények jelentőségét növeli, hogy ellentétben a régi kastélyokban és épületekben működő, sokszor szegényházsze rű intézményekkel, kiemelt szintű hotelszolgáltatást képesek nyújtani az ápoltaknak. Ezért elengedhetetlenné vált a fenntartói jogok és kötelezettségek törvényi szintű meghatározása, amely az intézmény jogszerű működésének megteremtésén túl a szakmai ellen őrzés segítését is szolgálja. A módosított 57. § meghatározza a bentlakásos és tartós bentlakásos intézmények pontos körét, mivel a két fogalom tartalma nem volt egyértelmű. A rendelkezés kapcsán rendkívül aggályosnak tartom, hogy az új intézmény létesítés ekor minimum tíz főben határozza meg az ellátottak létszámát. Az eltelt évek tapasztalatai azt bizonyították, hogy minimum 2025 fős intézmény képes ráfizetés nélkül működni. Megvizsgálva az elmúlt években csődbe jutott nem állami alapítású és fenntartású intézményeket kiderült, hogy ez a tartósan alacsony ápoltlétszámú intézményekben fordult elő. A rendeletek, törvények megkövetelik a magas szinten végzett ápolási munkát. Előírják, hogy felsőfokú végzettségű ápolási szakember irányítsa az ápolást, gondozás t. A folyamatos, háromműszakos ellátáshoz, ápoláshoz legkevesebb öt szakképzett gondozó szükséges a főápolón kívül. Ekkora létszám képes ellátni akár 2025 ápoltat is. Nyilvánvaló, hogy a normatív támogatás és a személyes hozzájárulás 1012 ápolt esetében nem fedezi a ráfordításokat. Így elkerülhetetlenül a csőd felé sodródik az intézet, és veszélybe kerül az ápoltak ellátása. Nagyon megfontolandónak ajánlom, hogy az újonnan alapított és kezdetben hiányos feltöltéssel működő intézmények az első é vben magasabb normatív támogatásban részesüljenek. Az új törvénynek igen fontos eleme, hogy előírja a szociális feladatokat ellátó szakemberek továbbképzéséhez kapcsolódó nyilvántartás bevezetését. Lényeges elem, hogy az intézmények szakszerű működését a j övőben nemcsak hivatalnokok ellenőrzik, hanem az utóbbi években kialakult szakmai módszertani intézmények, amelyek képesek nemcsak ellenőrizni, hanem folyamatos segítséget nyújtani a szakszerű és jó működéshez. Kiemelkedő fontosságúnak tartom az új ellátás i intézményi formát, a lakóotthont, amely a fogyatékosok számára biztosít korszerű, családias ellátást. Összességében meg lehet állapítani, hogy az utóbbi időszak egyik legjobban előkészített törvénymódosításával foglalkozhatunk, így a Független Kisgazdapá rt nevében ajánlom tárgyalásra és későbbiekben a javító módosításokkal együtt elfogadásra. Szót kell még ejtenem az eddigi felszólalásokban elhangzott aggályokról. Az egyik a Szabóné által, a módszertani intézmények kapcsán megfogalmazott aggály. Ez nem új dolog, gyakorlatilag az előző kormány már kialakította a vezető megyei egészségügyiápolási intézményekben a módszertani osztályokat. Erre alapozva el lehet végezni ezt a munkát. Másrészt Erkel képviselőtársam aggályára szeretnék reagálni. Ez az aggály ab ban áll, hogy egy magánvállalkozó pénzével igyekszik rendelkezni. Tudni kell, hogy egy szociális bentlakásos intézményre egy magánvállalkozónak több tíz millió, esetleg százmillió forintot kell fordítania, és a megvalósuláshoz nagyon gyakran állami pénzint ézetektől súlyos hiteleket kell felvenni. Ha megszabjuk az egyszeri hozzájárulás felhasználásának lehetőségét, hogy azt nem lehet beépíteni a mindennapi fenntartásba, akkor ezek az intézmények csődbe juthatnak, és pontosan az ellenkező célt érhetjük el: a biztonság és az ellátókapacitás csökkenését. Azt tudni kell, hogy a jelen finanszírozási rendszerek között az úgynevezett magánerőből működtetett szociális intézmények olyan beruházások, amelyek soksok évtized után hozzák meg a ráfordított pénzt. Míg a sz állodaiparban 10 év a visszatérülési idő, egy bentlakásos szociális
