Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. május 5 (68. szám) - A közterület-felügyeletről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - T. ASZTALOS ILDIKÓ (SZDSZ):
2527 (14.40) Ha az első szakasz ajánláspontjait nézem, akkor a 46. pontig még belefér az a módosító javaslatom - nevezetese n a 39es , ahol a közterületfelügyelő alkalmassági megfelelésébe belevettem a pszichológiai vizsgálatot is. Hozzáteszem, hogy nem csak az én módosító javaslatomat nem fogadták el a bizottságok, illetve a kormány, hanem másokét sem, akik hasonló módon pr óbáltak volna egyfajta követelményrendszert felállítani. Sajnos nem tudtam jelen lenni azokon a bizottsági üléseken, amelyeken a módosító javaslatokat tárgyalták. A Belügyminisztérium képviselőit próbáltam utolérni - lehet, hogy későn , de nem sikerült; l ehet, hogy ott választ kaptam volna a felvetésemre. Az "egészségileg és fizikailag alkalmas személy" sajnos még tág fogalom, ebbe esetleg idegileg gyenge vagy pszichésen nehezen terhelhető személyek is beletartoznak, holott a közterületfelügyelők - ezt el őre ki lehet jelenteni - komoly megpróbáltatásoknak lesznek a közterületen kitéve. Én valamilyen módon ezt a kört még szűkítettem volna. Nem tudom, hogy végül is, aki köztisztviselő és büntetlen előéletű magyar állampolgár, egészséges és a fizikuma is megf elelő, automatikusan alkalmase közterületfelügyelőnek - én ezt kétlem. Azt hiszem, az első szakaszban máshoz nem kívántam hozzászólni. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót T. Asztalos Ildikó képviselő asszonynak, Szabad Demokraták Szöv etsége; őt követi majd Weszelovszky Zoltán, FideszMagyar Polgári Párt. T. ASZTALOS ILDIKÓ (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Urak! Engedjék meg, hogy az általam beadott módosító javaslatról beszéljek. Ez a módosító java slat tulajdonképpen egy gondolat mentén íródott, de ez a gondolat alapvetően meghatározza a közterületfelügyelet működését. Képviselőtársaim közül többen vannak, akik polgármesterek vagy önkormányzati testü letben valamilyen szerepet játszanak, és mindenki tudja, mit jelent az, hogy egy önkormányzat közterületfelügyeletet működtet. Arról nem is beszélve, hogy ha komolyan vesszük a közrendet és a közbiztonságot, amely alkotmányos jogunk, és mint ilyen, állami feladat is kapcsolódik ehhez, akkor azt tudjuk, hogy mennyi pénzbe kerül ez. Tehát a finanszírozás kérdését érzésem szerint megkerülni nem nagyon lehet. De abból az aspektusból is nézhetjük ezt a kérdést, hogy az állam e tekintetben egy feladatot telepít az önkormányzathoz, ami tulajdonképpen az ő számára is kötelezettség. Tehát a feladat finanszírozásának megosztása legalább indokolt. Természetesen az is felvetődhet, hogy ez a kettős finanszírozás hogyan illeszkedik a rendszerünkbe. Erre van példa, hiszen a parlament nemrég tárgyalta a mezőőri rendszer kialakítását, és ha figyelembe vesszük, hogy ez a mezőőri rendszer tulajdonképpen a közbiztonságnak csak egy szeletét próbálja felügyelni, akkor nyilvánvalóan indokolt, hogy itt a közterületfelügyelőknél, a hol a települések közbiztonságáról beszélünk, valamiféle állami finanszírozás létrejöjjön. Én ennek az állami finanszírozásnak az érdekében adtam be a módosító javaslatomat, amelyben az 1. §t egy (8) bekezdéssel egészítettem ki, és azt gondoltam, hogy a k öltségvetés a közterületfelügyelők tekintetében a költségek 50 százalékát vállalja. Most nyilván mondhatná az előterjesztő, a pénzügyminiszter, illetve kormánypárti képviselőtársaim, hogy azért nem lehet vég nélküli 50 százalékokat finanszírozni a költség vetésből, de természetesen erre is van mód, hiszen a törvény meghatározza azt a létszámot, azt a feladatellátást, amire ő az 50 százalékot biztosítja. Tehát ilyen tekintetben ez elintézett dolog. Mindenképpen lényegesnek tartom, hogy ez a finanszírozás val ahogyan szóba kerüljön a parlamentben, habár a bizottságokban nem volt nagy sikere ennek a módosító javaslatnak. Nyilvánvaló, hogy természetesen hivatkozási alap a költségvetés és az a számtalan feladat, amit még el kell látni, de tudomásul kell venni, hog y van egy határ, amikor az önkormányzatokra terhelt feladatok tekintetében valamiféle költséget talán ildomos lenne átvállalni. Ha azt vesszük, hogy