Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. május 5 (68. szám) - A polgárok személyi adatainak kezelésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. HACK PÉTER (SZDSZ):
2515 megbízásba. A második korlát az, hogy a lakosság egészét vagy jelentős részét képviselő nyilvántartások kezelését az adatkezelő maga végezze el, így például az APEH vagy a társadalombiztosítás, vagy az országos személyi adat- és lakcímnyilvántartás ne legyen kiadható béradatfeldolgozásba. Egy másik kívánatos szabály lenne a két korláton túlmenően, hogy hacsak ez a feldolgozás céljával nem ellentétes, tehát hacsak nem arról van szó, hogy postai borítékok felcímké zése folyik, akkor az adatfeldolgozó a személyes adatokat személyazonosításra alkalmatlan módon, formában kezelje. Ez bevezethető például akkor, ha egy cég külső bérszámfejtőnek adja ki a bérszámfejtést, a dolgozókat technikai számokkal azonosítható alkalm azotti sorszámokkal kezelik, így a bérfeldolgozást végző céghez nem kerülhet az az adat, hogy melyik személynek milyen jövedelmi viszonyai vannak; ez a visszaélések vagy az illegális adatfelhasználás, vagy az adatokkal való visszaélés kockázatát lényegesen csökkentené. Ennek az egyszerű, emberbarát technológiának a használata a mai számítástechnikai apparátus mellett nem jelent problémát, csak egy kis szemléletbeli módosítást igényel, tehát hogy a vállalatok a dolgozóik adatait ne szórják szanaszéjjel a kül önböző adatfeldolgozó cégeknél. A törvényjavaslat második eleme, a nyilvántartási törvény módosítása az okmányirodák létrehozásával lényegileg a nyilvántartás rendszerét változtatja meg. Ezt a törekvést is alapgondolatában támogatni lehet, ugyanakkor fel k ell hívni arra a figyelmet, hogy itt egy korábbi, elsősorban az Alkotmánybíróság által fontosnak tartott szempontnak egyfajta megkerülésére tesz kísérletet a kormány. Az Alkotmánybíróság több döntésében is hangsúlyozta a személyes adatokhoz fűződő alkotmán yos jog jellegét, és felhívta a figyelmet arra a veszélyre, hogy a polgárok személyi adatait központosítva kezelve olyan információs túlhatalomra tehet szert az állam, amely információs túlhatalom az alkotmányos alapjogokat korlátozná. Itt a törvényjavasla t szerint tulajdonképpen egy decentralizálás történik az adatok kezelésénél, ami első ránézésre vitathatatlanul polgárbarát intézmény, hiszen a polgároknak kedvezőbb, ha a különféle nyilvántartási ügyintézéseiket egy helyen tudják végezni. Valójában azonba n a decentralizálás címszava alatt a rendszer nagyon erőteljes központosítása zajlik, hiszen itt egy kvázi egyablakos rendszer jön létre, amelynek helyi kirendeltségeiként jelennek meg a látszólag decentralizált szervek, az adatkezelés nagyon erőteljes cen tralizálása irányába nyit utat a kormány. A magunk részéről fontosnak tartjuk azt, hogy az összevonás, adatösszekapcsolás egy része valóban indokolt, célhoz kötött és funkcionális, azonban nagyon hiányzik egy olyan szabály, hogy a külön célú nyilvántartás okat, illetve a nyilvántartás alrendszereit funkcionálisan elkülönítve kelljen kezelni, az adatokat csak törvényben, és semmi esetre sem későbbi rendeletekben meghatározott módon és célra lehessen összekapcsolni, továbbítani, felhasználni, és hogy az adatk ezelő tegye meg az ésszerű számítástechnikai és szervezési intézkedéseket ennek biztosítására. Ellenkező esetben az a veszély áll elő, hogy részint az adatvédelmi biztos, részint az Alkotmánybíróság szűrőjén a ténylegesen működő rendszer nem fog átmenni. K icsi erőbefektetéssel, kis szabályváltoztatással, a különböző célú nyilvántartások mechanikus elkülönítésével el lehet hárítani az esetleges alkotmányos bukás kockázatát. Szeretném felhívni a figyelmet arra is, hogy ha az ilyen típusú centralizált nyilvánt artásokat béradatfeldolgozásba kiadnák - amivel szemben a véleményemet az iménti pontban kifejtettem , akkor egy olyanfajta veszély állna elő, hogy az állam és a nagy magánszervezetek koalíciója olyan információs túlhatalomra tenne szert, amely az atomiz ált polgárok számára beláthatatlan hatalmat jelentene az élet minden területén. Arra a veszélyre is szeretném felhívni a figyelmet, hogy az ilyen információs központ az állammal szemben is monopolhelyzetbe kerülhet, tehát a mindenkori kormányzatok kiszolgá ltatottá válnak egy ilyen béradatfeldolgozónak, amely adott esetben egy multinacionális adatfeldolgozó cég lehet. Szükséges lenne ilyen értelemben az, ha a törvény kikötné a személyazonosításra alkalmatlan feldolgozás követelményét. Ezt csak úgy lehet meg tenni, ha ebben az adatfeldolgozókat és a számítástechnikai cégek üzletkötőit is érdekeltté teszik.
