Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. május 5 (68. szám) - Az ülésnap megnyitása - A szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP):
2486 törvényjavaslatot. A kvázi második olvasat alatt természetszerűleg azt értem, hogy ezt a törvényjavaslatot egyszer már alaposan megvitattuk, nézetek hangzottak el. Úgy gondolom, az alapvető nézetekben lényegi különbségek nem következtek be. Abban ugyanis mind az ellenzék - remélem , mind pedig a kormányoldal egyetértett, ho gy a szervezett bűnözés visszaszorítása érdekében törvényi eszközöket kell találni. Az előttem felszólaló Gál Zoltán képviselő úr fontos dolgokat mondott el nézetem szerint. Az egyik fontos dolog a türelem. Én a türelem kérdését most a törvényhozásra is ki terjeszteném. Ahhoz, hogy egy törvény kiérlelten jelenjen meg a Ház előtt, és hogy a Ház lehető legszélesebb köre tudja azt elfogadni - de a közvélemény is el tudja fogadni, ami legalább olyan fontos , ahhoz időnként bizony hosszabb időtartam szükséges. N ehéz úgy törvényt hozni és nehéz úgy törvényt elfogadtatni, hogy az a törvény éppen hogy csak rövidhírként jelenik meg egy újságban, és már elfogadásra is kerül. A tisztelt Háznak figyelmébe ajánlom, s elöljáróban figyelmébe ajánlom mindannyiunknak, hogy a zt a fajta kiérlelt törvénykezési gyakorlatot, amelyet persze a szerencsésebb és már hosszú idő óta demokratikus törvénykezést folytató országokban megvalósítottak, előbb vagy utóbb nekünk is gyakorolni kell. Tisztelt Ház! Tekintettel arra, hogy a második olvasatnál tartunk, megkímélem mind a Házat, mind pedig önmagamat attól, hogy történelmi visszapillantást tegyek, mint ahogy ezt eredetileg tettem; jóllehet és meglehet, éppen ez lesz talán az egész felszólalásom legszimpatikusabb része, mégis azt gondolom , hogy csak arra kell visszapillantani, ami a legszükségesebb. Nevezetesen arra, hogy miként jutottunk el a második olvasatig. Ez nem kerülhető meg! Nyomatékos alkotmányos aggályok hangzottak el már akkor, amikor ezt a törvényt novemberben tárgyaltuk. Ezek az alkotmányos aggályok végső soron az Alkotmánybíróság korábbi döntésének kétféle értelmezésén alapultak. Nézetem szerint mindkét értelmezés elfogadható volt, végül is az Alkotmánybíróságnak kellett abban döntenie - igen helyesen , hogy melyiket kell ta rtósnak és véglegesnek tekinteni. E tekintetben tessék megengedni, hogy ezúttal és kivételesen klasszikust, tehát önmagamat idézzem. A következőt mondtam: "A bűnüldözéssel kapcsolatos eszközök tára olyan eszköztár, mely időnként óhatatlanul tartalmaz korlá tokat a személyi jogokkal kapcsolatosan. Hogy hol a határ, ez az alapvető kérdés. Az én meggyőződésem szerint ebben a törvényjavaslatban ez a határ még megfelelően van kijelölve. Nem vitatom, hogy valahol igazán ott van kijelölve, ahol már a széle van enne k a határnak, de még belül van ezen a határon." Ez utóbbiban tévedtem, de abban nem, hogy közelítettük, és úgy gondolom, talán nem biztos, hogy szerencsésen közelítettük azt a határt, amelyet az alkotmányos mezsgye kijelöl. Ez a javaslat most - és ezt mege lőlegezném a javaslat érdemeként - nézetem szerint biztos, hogy az alkotmányos határokon belül mozog. Kisebb korrekciók elképzelhető, hogy szükségesek, de ezek már nem alkotmányos, hanem inkább részletbeni kérdések. Tisztelt Ház! Mindennek az előrebocsátás ával nyilván majd abban is állást kell foglalni, hogy a törvény, a törvényjavaslat jobb lett vagy gyengébb lett, határozottabb lett vagy kevésbé határozott, s melyik a fontosabb: az a fontosabb, hogy az alkotmányos jogkörök biztosítása mellett biztosítja é s szavatolja azt a lehetőséget, hogy a bűnüldözés eszközöket kapjon, avagy pedig esetleg a mezsgye áthágása is megengedhető. Azt hiszem, ez nagyon könnyen eldönthető. Kormányoldalról senki nem gondolja úgy nézetem szerint, hogy az alkotmányos határok áthág ásával kellene eszközöket biztosítani. Meggyőződésünk, hogy az alkotmányos lehetőségeken belül ezek az eszközök megtalálhatóak és használhatóak. A vita során több ízben is felmerült különböző részletkérdésekben, hogy kelle változtatni az eredeti javaslato n, vagy sem. Előre kell bocsátanom, hogy nagyra értékelem az előterjesztőnek azt a nagyon határozott és azt gondolom, ugyanakkor rendkívül konstruktív magatartását, hogy nem ott kezdte vagy ott folytatta - inkább ezt mondanám , ahol ez a törvényjavaslat n ovemberben befejezte a
