Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. május 4 (67. szám) - A szakképzési hozzájárulásról és a szakképzés fejlesztésének támogatásáról szóló 1996. évi LXXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - HORN GÁBOR (SZDSZ):
2458 tudni versenyezni a Vásárosnaményi Szakmunkásképző, és sorolhatom tovább a példákat, amely azt fogja eredményezni, hogy ezek a források legalább egyharmad vagy ennél magasabb, vagy fele mértékben is a felsőoktatásban fognak landolni. Önmagában én a magam részéről azzal egyetértek, hogy a felsőoktatás számára is tegyük elérhetővé a szakképzési alapot, de ne korlátok nélkül. (20.50) Mi azt javasoljuk - kérem, fontolják meg ezt még egyszer , hogy az akkreditált felsőfokú szakké pzésre, az úgynevezett posztszekunderi képzésre lehessen csak felhasználni a szakképzési alapot. Ezzel egyébként azt a lehetőséget is biztosítanánk a továbbiakban, hogy az egyetemek, főiskolák anyagi források tekintetében is érdekeltek legyenek - sokkal in kább, mint jelenleg - a felsőfokú szakképzésben. Ugyanígy a javaslataink között az is szerepel, hogy legyen mértéke a szakképzési alap felsőoktatás felé történő kinyitásának. Azt javasoljuk, hogy a vállalatok maximum a szakképzési alapjuk egyharmadát fordí thassák felsőoktatási intézmények felé, maximum ennyit használhassanak fel. Még egyszer mondom, ez az egyharmad is jelentősen rosszabb helyzetbe hozza a magyar szakképzés egészét, végletes formában elveszi a fejlesztési forrásokat a magyar szakképzéstől, d e talán kezelhető módon nem jelenik meg azonnal a magyar szakképzés összeomlása mint riasztó kép, mint következmény. A másik kérdés, amiben szeretnénk... Még egyszer mondom, inkább csak a jegyzőkönyv számára, mert nem nagyon bízom abban, hogy itt változás lenne. Ugyan folyosói beszélgetéseken kormánypárti képviselőtársaim közül jó néhányan egyetértettek azokkal a javaslatokkal, amelyeket akár mi, akár az MSZP képviselői az oktatási bizottságban tettünk, ugyanakkor ezek összességében mind leszavazásra került ek eddig. A másik nagyon lényeges probléma, amely a szakképzési alap egész célját kérdőjelezi meg: mi a magunk részéről már az előző időszakban sem tudtuk igazából, nemcsak igazából, egyáltalán támogatni azt a változtatást, amely kinyitja a szakképzési ala pot a munkáltatók, tehát a szakképzési befizetési kötelezettséggel bírók irányába. Ez azt jelenti, hogy a vállalat saját maga számára forgathatja vissza a szakképzési alapot. Azt gondolom, ez idáig 0,2 százalék, tehát a pénznek egy olyan 1520 százalékos m értéke volt. Most a törvénytervezet módosítása ezt az összeget fölviszi a pénz egyharmadára, tehát egy újabb egyharmados veszteséget jelent a szakképzésnek. Hozzáteszem, hogy számomra ez egy elvi jelentőségű kérdés. Ha a szakképzési alap arra való - és meg győződésem szerint arra való , hogy a magyar szakképzés, az ifjúsági és felsőfokú szakképzés, tehát az utánpótlás feltételeit teremtse meg, akkor arra kell felhasználni. Ha a kormány úgy gondolja, hogy kevés pénz van a munkaerőpiaci fejlesztésekre, ha úg y gondolja, hogy érdekeltté kell tenni a vállalkozókat, a vállalatokat abban, hogy a saját dolgozóik számára lehetőséget biztosítsanak továbbképzésekre, szakmai előrelépésekre, akkor ezt tegye meg adókedvezményekkel, tegye meg a foglalkoztatási alap kibőví tésével, más aktív munkaerőpiaci eszközökkel. De meggyőződésem szerint nagyon hibás, elhibázott úton járunk, hogyha ennek a forrásait egy olyan területről vonjuk el, ami a jövőt jelenti a magyar szakképzés szempontjából. Így tehát az történik, hogy akkor, amikor jelentős mértékben felemeljük a vállalat saját felhasználású eszközeit, ezt elvonjuk a szakképzéstől. Számomra érthetetlen módon képviseli az Oktatási Minisztérium ezt az álláspontot. Elfogadhatatlan és érthetetlen az, hogy az Oktatási Minisztérium , amelyhez most került oda a szakképzés mint feladat, miért nem arra gondol, hogy a most iskolába járó diákok, akár felsőoktatási intézménybe járó diákok számára megteremtendő feltételek az alapvető cél. Miért nem kardoskodik legalább amellett, hogy ha úgy gondolják, hogy a munkáltatóknál szükséges a munkaerő állandó gondozása, szükséges a továbbképzések támogatása, akkor ez ne a normál szakképzés forrásaiból történjék?
