Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. május 4 (67. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló 1997. évi... - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. ŐRY CSABA szociális és családügyi minisztériumi államtitkár:
2430 Számos kritika érte a javaslat azon rendelkezését, mely megengedné, hogy olyan munkahelyeken, ahol a munkavállalók számára a szakszervezeti védelem nem biztosított, az üzemi tanács a munkavállalók helyzetét kedvezően befolyásoló, a kollektív szerződéshez hasonló tartalmú üzemi megállapodást köthessen. (18.40) Hangsúlyozni szeretném ezzel a rendelkezéssel összefüggésben, hogy megítélésünk szerint a jelenlegi helyzetben, amikor a munkavállalók kollektív szerz ődéssel való lefedezettsége meglehetősen alacsony - hiszen nagyon kevés munkahelyen működnek szakszervezetek, és a megkötött kollektív szerződések csak egy nagyon szűk körre terjednek ki , tehát ilyen helyzetben a kormánynak ma Magyarországon kötelessége minden olyan intézkedést megtenni, amely biztosítja a dolgozók számára a munka törvénykönyvéhez képest kedvezőbb kollektív jellegű megállapodások létrejöttét. Ez a rendelkezés a szakszervezetek érdekeit álláspontunk szerint nem sérti, hiszen ennek alkalmaz ására csak olyan munkáltatónál kerülhet sor, ahol szakszervezet nem működik. Felhívnám még egy körülményre képviselőtársaim figyelmét, nevezetesen Sümeghy Csaba képviselő úr módosító javaslatot nyújtott be, melynek elfogadását támogatjuk, s eszerint az üze mi megállapodás hatálya azonnal megszűnik, ha olyan kollektív szerződés megkötésére kerül sor, melynek hatálya a munkáltatóra kiterjed. Az említett módosítás az eredetihez képest tehát még egyértelműbb helyzetet teremt, hiszen eszerint az üzemi megállapodá s hatályon kívül helyezéséhez már az is elegendő, ha a szakszervezet olyan kollektív megállapodást köt, mely hatályánál vagy kiterjesztésénél fogva a munkáltatóra kötelező. A szakszervezet részére járó munkaidőkedvezmény megváltásával kapcsolatban szeretn ék mindenkit emlékeztetni arra, hogy ennek az intézménynek mi az eredeti funkciója. A munkaidőkedvezményt a munkatörvénykönyv azért biztosítja a szakszervezetek számára, hogy ezek tisztségviselői érdekvédelmi tevékenységük idejére mentesülhessenek munkavé gzési kötelezettségük alól, erre az időre kapják meg a munkabérüket is. A törvényalkotónak tehát legkevésbé sem a szakszervezet pénzbeli támogatása a célja. A javaslat azonban ezt sem zárja ki, feltéve, hogy egyetértésben a munkáltató és szakszervezet megá llapodhat az igénybe vett kedvezmény megváltásáról. Több ellenzéki képviselőtársam kifogásolta az öregségi nyugellátásra jogosult munkavállalók munkaviszonyának megszüntetésére vonatkozó szabályozási elképzeléseket. Álláspontjuk szerint az, hogy ilyen dolg ozó munkaviszonyának megszüntetését a munkáltatónak nem kell megindokolnia, sérti a hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó alkotmányos szabályokat és elveket. Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban felhívjam a figyelmet arra, a munkajognak fontos fu nkciója, hogy a munkavállaló javára a szerződéskötési szabadságot korlátozva is védelmet nyújtson. Ez a szociális védelmi funkció különösképpen hangsúlyos a munkaviszony megszüntetésekor. A nagy kérdés azonban az, hogy valamennyi munkavállaló számára megkü lönböztetés nélkül biztosítania kelle a jogalkotónak ezt a védelmet, vagy bizonyos körülményekre tekintettel lehet a jogszabálynak kivételt tenni. Álláspontunk az, hogy a munkaerőpiac mobilitása, különösképpen a fiatal munkavállalók elhelyezkedési lehetős égeinek növelése érdekében, ezt a védelmet a nyugellátásra jogosultságot szerzett munkavállalók tekintetében nem kell a törvénynek garantálnia. Mivel ezek a munkavállalók munkaviszonyuk megszűnése esetén már megfelelő ellátásban részesülhetnek, a munkavisz onyuk fenntartásához kevésbé fontos érdek fűződik, mint az olyan munkavállalók esetében, akik ilyen ellátásra még nem tarthatnak igényt. A megkülönböztetés indoka tehát ésszerű, és így alkotmányos. Szeretnék arra is rámutatni, hogy az Alkotmánybíróság már több határozatában kifejtette, önmagában a megkülönböztetés még nem alkotmányellenes, kivéve ha ennek alkotmányos elfogadható indoka nincsen. A javaslat ezen túlmenően szeretne változtatni azon a helyzeten is, ami az ilyen munkavállalók munkaviszonyának me gszüntetésekor a gyakorlatban tapasztalható. A munkáltató ugyanis
