Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. május 4 (67. szám) - A mezőgazdasági bizottság jelentése Gráf József (MSZP) a gazdasági miniszterhez intézett "Szükség van-e a mezőgazdaság nehéziparára, túlélik-e a válságot a húsipari cégek?" címmel benyújtott interpellációjáról - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GRÁF JÓZSEF (MSZP):
2387 ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, miniszter úr. Megkérdezem képviselőtársaimat, kíváne még valaki szólni. Igen, Gráf képviselő úr jelezte, hogy szólni kív án. Öné a szó, képviselő úr. GRÁF JÓZSEF (MSZP) : Köszönöm a szót. Kedves Képviselőtársaim! Elnézést kérek, hogy ekkora vihart kavartam, de azt hiszem, a vidéken élők és mezőgazdaságban dolgozók nagyon régóta vártak arra, hogy ez a kérdés egyszer komoly vit a tárgya legyen a parlamentben. Kedves Miniszter Úr! Szeretném elmondani, hogy vagyunk néhányan, akik három évtizede kezdtük ezt a szakmát, ebből próbálunk megélni. A nagy gondunk alapvetően az - néhány barátommal a múlt héten találkozva, akik csirketenyés ztéssel foglalkoznak, sertésesek vagy szarvasmarhatelepen dolgoznak , hogy a jelenleginél sötétebben még nem láttuk a helyzetünket. Ez az alapvető gond! Én nem mondom azt, hogy ezért a mostani minisztérium a felelős, hiszen az ország és vezetése igazából több évtizede nem tette meg a magyar agráriumért és a mezőgazdaságért azt, amit meg kellett volna tenni. Ez az alaphelyzet. Az interpellációmat is az indukálta, hogy én úgy gondolom, nem lehet meg ez az ország az agrárium és a mezőgazdaság nélkül, és valam it tenni kell azért, hogy a mostani áldatlan állapotokon úrrá tudjunk lenni, mindannyiunk érdekében. Ön is többször használ különböző termelői kategóriákat. El szeretném mondani, hogy nekünk ott a termelésben és a végeken semmi gondunk nincs egymással, őst ermelőnek szövetkezettel, gazdasági társasággal. Én csak kétféle agráriumban dolgozó embert ismerek: a tisztességest és a tisztességtelent. Szervezeti dologban nem tudunk gondolkodni! Tehát amikor az agráriumért szólunk, akkor azért szólunk, hogy a most má r csak pár százezer ott élő, a termelésben részt vevő ember jövőjét ne tegyük kétségessé. Én azt hiszem, az ön pártjának ez ugyanolyan érdeke, mint a szocialistáknak vagy a parlament patkójának bármely részén ülő pártnak. Ezért számomra miniszter is csak k étféle létezik: jó vagy nem jó, teljesen másodlagos a párt színe. Én azt kérném öntől, hogy próbáljon meg mindent megtenni azért, hogy ezen a helyzeten úrrá tudjunk lenni. Hozzá szeretném tenni, hogy a minőség felé kell elvinni a mezőgazdasági termelést, é s csak az legyen, hogy jó terméket állít elő valaki vagy rosszat. Sokszor nyilvánvalóan túl tetszik politizálni ezt a kérdést, megosztani az agrártársadalmat. Ez óhatatlanul feszültségeket kelt. Én úgy gondolom, hogy erre semmi szükség nincs, az agrárium e gy egységes egész, és ennek az országnak az ilyen adottságait, amivel rendelkezik, bűn bármely kormány számára nem kihasználni. Az EUcsatlakozás előtt pedig különösen nagyon fontosnak tartom, hogy ne kistermelői bázisokkal menjünk be. Önök meghirdették a középtávú tervben, hogy hétmillió körüli sertéssel akarunk bemenni. Ma négy és fél millió körül tartunk, azt hiszem, a pontos szakmai ismeretek szerint. Tehát egyszerűen lehetetlen ennek a bázisnak az elérése, ha nem születnek hathatós intézkedések. Végre egyszer úgy érzem, hogy nemcsak a termelőknek közös az érdekük, és egy frontba tömörülnek, hanem egy kicsit most hozzájuk jöttek a feldolgozók is, bár itt néhány képviselőtársam erősen bírálta őket. De még egyszer azt szeretném mondani: az ő érdekük is az, hogy a piacon tudjanak maradni, és kiváló minőségű exporttermékeket tudjon ez az agrárium előállítani. Ha mindannyian, akik a vitában most kisebbnagyobb hévvel részt vettünk, azt akarjuk, és az a kötelességünk mint képviselőknek, hogy ezért a vidékért és mezőgazdaságért közösen tegyünk, akkor meg tudjuk oldani ezeket a problémákat. De össze kell fognunk, és nem az itteni széthúzást kell tovább erősíteni! Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) (15.30)
