Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. május 3 (66. szám) - A társadalmi szervezetek költségvetési támogatásának elosztásáról szóló országgyűlési határozati javaslat kivételes eljárásban történő tárgyalása - ELNÖK (dr. Áder János): - HEGYI GYULA (MSZP):
2267 úr és Halász János alelnök úr már hangsúlyozott, hogy konszenzusra törekedtünk a bizottságban. A magam nevében úgy érzem, hogy minden képviselő, aki ebben a bizottságban részt vett, igyeke zett hozzájárulni ehhez a konszenzushoz, természetesen nem magáért a konszenzus kedvéért, hanem azért, hogy a civil szervezetek támogatást kapjanak, és a parlamenttől ne azt lássák, hogy egymással marakodnak ebben az egy kérdésben is a pártok, hanem inkább megegyezésre törekednek a támogatásukban. Ha magunkba nézünk, tisztelt képviselőtársaim, akik itt vagyunk a teremben, tudjuk, hogy a parlament megítélése a társadalom szemében az elmúlt kilenc évben sajnálatosan nem nőtt; az emberek hisznek a demokráciába n, de a demokrácia gyakorló intézményét, a parlamentet sajnos kevéssé tisztelik. Nagyon rossz üzenet lett volna a civil szervezeteknek, ha a pártok még ebben az egy kérdésben is, az állami költségvetés tört részének az odaítélésében is egymás torkának esne k, és ideológiai jellegű háborúba bonyolódnak egymással. Köszönetet mondok mind a kormánypárti, mind az ellenzéki képviselőtársaimnak, hogy együtt igyekeztünk elkerülni ezt. Ez természetesen vonatkozik arra a kritikára is, amit Béki Gabriella az SZDSZ nevé ben gyakorolt, más véleményt fogalmazott meg, de ezzel együtt konstruktívan hozzájárult az egyik albizottság elnökeként a munkához, és nem munka helyett, hanem a munka után mondta el a kritikáját. Voltake politikai szempontok a döntésünknél? Ha azt mondan ám, tisztelt képviselőtársaim, hogy egyáltalán nem voltak, akkor valószínűleg valótlant mondanék; politikusok vagyunk, politikai pártokat képviselünk. Törekedtünk arra, hogy minél kevesebb legyen a politikai szempont, és minél inkább érvényesüljenek a szak mai szempontok. Hol sikerült ezt megvalósítani, hol nem; nyilván erről majd mindenki el fogja mondani a maga véleményét. Az összegnek 6 százaléka a közéleti ifjúsági szervezetek támogatása. Ez valójában, ha figyelembe vesszük azt a 6 milliárdot, amit a kor mányzati szervek a civil szervezetek támogatására fordítanak, mindössze 5 ezrelék, tehát a civil szervezetek támogatására szolgáló pénz 5 ezreléke. A viták sajnos az 5 ezreléknél sokkal nagyobb arányban koncentrálódnak erre a kérdésre, ezért néhány mondato t én is szeretnék erről elmondani. Azt hiszem, közérdek, hogy legyenek Magyarországon közéleti ifjúsági szervezetek, amelyek politikusutánpótlást nevelnek. Mi nagyon jól kitartunk itt, de előbbutóbb mégis szükségünk lesz utánpótlásra. Szükséges, hogy ne fulladjon botrányba az ifjúsági szervezetek támogatása, és ne a viták központjába álljon, ezért fogadtuk el, hogy egy automatizmus döntsön ebben a kérdésben. Meg lehete tiltani ifjúsági szervezeteknek, hogy legyen politikai rokonszenvük? Aligha lehet. Ha ifjúsági szervezetek kötődnek politikai eszmékhez, akkor lehete azt mondani, hogy csak a parlamenten kívüli pártok szervezeteit kell támogatni, a parlamenti pártokét nem? Azt hiszem, ezt sem lehet mondani. Ha elfogadjuk azt, hogy különböző politikai irány zatokhoz kötődő ifjúsági szervezeteket támogatunk, akkor a parlamenti mandátumaránynál, a szavazói arány leképződésénél vane demokratikusabb módszer? Azt hiszem, képviselőtársaim, nincsen, illetve valamilyen módon mégis van, mert mi azt mondtuk, hogy egy alapösszeget mind a hat párt kapjon, függetlenül mandátumától, és csak az ezen túlmenőt osszuk el a mandátumok arányában. Őszintén, persze szeretném, ha a Szocialista Pártnak nagyobb aránya lenne ebben a parlamentben - 2002ben remélhetőleg így is lesz , de jelenleg ez az arány működött, és mi azon az elven voltunk, hogy el kell fogadni azt az arányt, amelyet a választók szabtak meg számunkra. Nem titok az sem, hogy az ifjúsági szervezetek képviselői között történt egy előzetes egyeztetés, amelyhez tartott ák is magukat, és ezt képviselték a bizottságban. Baje, ha fiatal politikusok megállapodnak egymással, bár pártkülönbség van köztük? Azt hiszem, nemigen nevezhető bajnak. Helyesen tettüke volna mi, idősebb politikusok, ha azt kérjük tőlük, hogy rúgják fe l azt a megállapodást, amelyet előzetesen egymás között megkötöttek? Megint csak azt tudom mondani, hogy nem. Összegzésképpen: ha a bizottság több pénzt kapott volna, akkor több pénzt tudott volna elosztani. Szeretnénk, ha a minisztériumoknál levő pénzek k iosztása legalább ilyen nyilvánosan történne, és azt
