Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. április 29 (65. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. FÓNAGY JÁNOS gazdasági minisztériumi államtitkár:
2204 természetesen a munkavállalók hátrányára. Arról, hogy az átalakított, megvont gyógyszertámogatás után hányan nem tudják majd megfizetni a szükséges gyógyszerek árát. Arról, hogy a jövő év re tervezett adó- és járulékszabályok, a jövő évre elgondolt költségvetés mindezeket a problémákat nem orvosolni, hanem bizonyos értelemben elmélyíteni tervezi. És lehet, hogy arról is, hogy vajon miért nem vitathatta meg a plenáris ülés az ellenzék elgond olásait az ár- és belvízvédelem kárainak enyhítésére vonatkozóan. Tisztelt Képviselőtársak! Ismerem valamennyire azokat az embereket, akiket összefoglalóan munkavállalóknak, bérből és fizetésből élőknek, alkalmazottaknak szoktunk nevezni. Jelentős részük e gyszerű, csöndes ember, aki nem ugrik minden szóra, nem szalad az első sérelem miatt demonstrálni, és a sztrájkot is valóban a végső eszköznek tekinti. De ezek az emberek önérzetes emberek. Nemcsak azt jegyzik meg, ha oktalanul nem emelik a bérüket, sőt, e gyenesen elvesznek abból, de azt még inkább, ha foghegyről beszélnek, ha lekezelően szólnak róluk. (10.40) Mondhatják azt, tisztelt kormánypárti képviselőtársak, hogy nem ildomos mindezt szóba hozni, úgymond hangulatot kelteni, amikor háború dúl a szomszéd unkban, amikor a bombák robbanása, az élet vagy halál kérdései, Magyarország lehetséges biztonsági kockázatai mellett mindezek a problémák eltörpülnek. Van ebben némi igazság. Persze, nem több és nem kevesebb, mint a fordítottjában. Ilyen helyzetben ugyani s a szokásosnál is nagyobb felelősséget kell tanúsítania egy kormánynak, kerülve az értelmetlen konfliktusokat, az oktalan összeütközéseket, a mellébeszélést, mindazt, ami bizalmatlanságot és bizonytalanságot szül. A Magyar Szocialista Párt nevében arra ké rem a kormányt, gondolkozzon el ezen, legalább most, két nappal május 1je előtt. (Zaj a kormánypárti padsorokban.) Higgyék el, nemcsak furmányos trükkökkel, nemcsak konfliktust keresve, de párbeszédre, konszenzusra törekedve is lehet kormányozni. Pontosab ban fogalmazok: ne higgyék el! Próbálják meg! Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : A kormány nevében Fónagy János államtitkár úr kíván válaszolni az elhangzottakra. Megadom a szót. Egy kis figyelmet kérné k, tisztelt Országgyűlés! DR. FÓNAGY JÁNOS gazdasági minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Frakcióvezetőhelyettes Úr! Úgy gondolom, az ön előadása megfelelt az előzetes címnek, lényegében a társadalmi békéről mint átfogó fogalomról szólt. (Dr. Nagy Sándor: Én is úgy gondolom!) Úgy gondolom, abban tökéletesen egyetértünk, hogy ennek fontosságát mindenkinek, aki a demokráciáért, a polgárok belső és külső békéjéért, egyáltalán a társadalom rend jéért felelős, ezt a kötelességét át kell éreznie és ezt kell szolgálnia. Tulajdonképpen ezt szolgálják azok az intézkedések, azok a lépések és azok a nagyon széles konszenzussal kialakított eredmények, amelyeket az elmúlt hónapokban e területen elértünk, és amelyekből a korábban e körben tevékenykedő csoportok némelyike - örömmel mondom, hogy kisebb csoportok némelyike - kétségtelenül kimaradt. Az ön hozzászólásában is elhangzott a párbeszéd, a társadalmi párbeszéd szükségessége és lényege. Tisztában vagyu nk vele, hogy a működését a kilencvenes évek elején megkezdő Országos Érdekegyeztető Tanács továbbfejlesztése, átalakítása érthető módon indulatokat váltott ki. Indulatokat váltott ki elsősorban azokból a csoportokból, amelyek ugyan nyelvtanilag a jelenről és a jövőről beszélnek, de tartalmilag a múltat kívánják konzerválni. Éppen ezért nem is meglepő, nem is váratlan, hogy ezek a problémák egy nagyobb társadalmi érdekbe ágyazva tulajdonképpen a magyar parlamentben is megjelennek. Meggyőződésünk, hogy az Ér dekegyeztető Tanács történelmi küldetése - mert volt - az átalakuláshoz, egy alapvető társadalmi, gazdasági átalakuláshoz fűződött. Szabad legyen csak
