Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. április 29 (65. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. MARTONYI JÁNOS külügyminiszter:
2198 (10.10) Nincs ennek semmi irredenta jellege, ha azt mondjuk (Dr. Gidai Erzsébet tapsol.) , hogy a magyarok fogalmaz zák meg ott, ahol élnek, hogy hova akarnak tartozni (Taps a MIÉP padsoraiban.) , és ha van rá lehetőség, tartozzanak az anyaország körzetébe. Ez ma nem irredentizmus! (Nagy taps a MIÉP padsoraiban.) Ez ma a legkövetkezetesebb magyar gondolkodás, és senkit n em sért! A történelem változott meg! A mi helyzetünk változott meg benne, és aki ezt nem érti meg, aki az elhatárolódás mellett kardoskodik még most is, arra akarja kényszeríteni a kormányt, az nem veszi figyelembe, hogy mi történt közben; hogy kiket száll ítottak el a jugoszláv követségről, a bitófa alá aztán később. Kik kaptak menedéket? Menedéket kaptak? Szín alját? Tessék, kérem, végiggondolni az egész történelmet, mielőtt a felelősséget és a terheket mind magunkra akarjuk venni, aminek nincs semmi értel me! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Bocsánatot kérek, hogy egy kicsit az előbbi témánál ragadtam, de ezt adtam be. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Köszönöm szépen. (Nagy taps a MIÉP padsor aiban. - Közbekiáltások az MSZP padsoraiból: Halljuk!) ELNÖK (dr. Áder János) : A kormány nevében Martonyi János külügyminiszter úr kíván válaszolni az elhangzottakra. DR. MARTONYI JÁNOS külügyminiszter : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Mindenekelőt t szeretném biztosítani nemcsak a frakcióvezető urat, hanem a parlament minden tagját, sőt, a magyar nemzet minden tagját, hogy a kormány a legnagyobb felelősségérzettel és elkötelezettséggel viseltetik a vajdasági magyarok sorsa iránt. A vajdasági magyars ág vezető képviselőivel napi kapcsolatban állunk, megértjük félelmeiket, aggodalmaikat, tudatában vagyunk annak, hogy a vajdasági magyarság történelmének egyik legnehezebb időszakát éli át. Mindenekelőtt szeretném a kormány nevében az elismerésünket kifeje zni a vajdasági magyarságnak azért a kitartásért, amellyel a szülőföldjén akar maradni, magyarként megmaradni és boldogulni, és ekként hozzájárulni országa demokratikus átalakulásához. Ezeknek a céloknak az eléréséhez a magyar kormány a vajdasági magyarság nak a jövőben is minden lehetséges segítséget megad. Tisztelt Országgyűlés! A konfliktus kezdete óta - de már azt megelőzően is - folyamatosan világossá tettük szövetségeseink számára azt, hogy minden stratégiai, minden politikai és minden katonai döntés m eghozatalánál nyomatékosan figyelembe kell venni a vajdasági magyarság érdekeit. Sikerült megértetni szövetségeseinkkel és talán az egész világgal azt, hogy itt most nemcsak sajátos magyar ügyről, magyar gondról, magyar problémáról van szó; ez a NATO és az egész nemzetközi közösség ügye. Sem a NATO, sem a nemzetközi közösség nem viselhet el még egy népirtást, még egy etnikai tisztogatást. Nem tud ezzel sem a saját közvéleménye, sem a világközvélemény előtt elszámolni. NATOszövetségeseink ezt megértették. T alán azt is merném mondani - lehet, hogy túlzásnak tűnik , lehet, hogy először értették meg igazán azt, amit kilenc vagy tíz éve próbál minden magyar vezetés megértetni, hogy tudniillik van egy, a magyar alkotmányban rögzített kötelezettségünk, hogy felel ősséget érzünk és felelősséget kell éreznünk a határon túli nemzetrészekkel szemben, és itt, KözépEurópában a nemzet és az állam nem minden esetben esik egybe. Azt hiszem, hogy ezt és ennek a következményeit most mindenki megérti. Szeretnék röviden utalni arra, amire a miniszterelnök úr az előbb már hivatkozott, hogy a kormány törekvéseinek eredményeként a NATO washingtoni állásfoglalása kellő súllyal kifejezetten említi a vajdasági magyarok ügyét. Ha pedig mégis az a közvetlen veszély fenyegetne, hogy az emberi jogok súlyos megsértésének folyamata indulhatna meg, netán etnikai tisztogatás venné kezdetét, akkor a magyar kormány szorgalmazni fogja, hogy a NATO erre az esetre megfelelő
