Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 9 (47. szám) - A Magyar Köztársaság és a NATO közötti 1999. évi egyéni partnerségi program tervezetének jóváhagyásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ):
220 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom , hogy valóban történelmi üzenet értékű a lengyel képviselőtársaink jelenléte a mai parlamenti ülés alkalmával. Csak alá szeretném húzni mindazt, amit a képviselőtársaim elmondtak: a Magyar Szocialista Párt teljes szívvel támogatja ezt a programot. Támogat ja a programot, és gondolom, ez a felismerés nem valami újdonság erejével hat a tisztelt Házban és az országban sem. Mi akkor is támogattuk a NATOval való szoros együttműködés kérdését, amikor ebben a Házban az egyik - ma kormányon lévő - képviselőtársunk olyan költői kérdéseket feszegetett, hogy mi lesz, ha koporsóban hozzák haza az első magyar katonát a NATOval történő együttműködés keretében végrehajtandó közös fellépésről Boszniában. Úgy gondolom, mára mindenki számára világos, hogy a Magyar Köztársas ág részvétele a közös NATOmissziókban nem egyszerűen csak szabad értékválasztás kérdése - az is , de mindenekelőtt egy olyan belső kötelezettség, amely ebben a térségben egy stabilizációs folyamat része volt az elmúlt években, és része kell hogy legyen a z elkövetkezendő években. Mindezek alapján, tisztelt képviselőtársaim, úgy gondolom, hogy a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja jó szívvel fogja megszavazni ezt a javaslatot. Ugyanakkor azt is el kell mondanunk - és ez nem lehet vitás ebben a Házban , hogy a mi igenlő szavazatunk egy sokéves, következetes, elkötelezett politikának a mai egyfajta beteljesítése, nemcsak a mostani szavazási procedúrában, hanem az eggyel későbbi napirend keretében is. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraib an.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képviselő úr. SzentIványi István képviselő úr, SZDSZ, következik felszólalásra. DR. SZENTIVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy én is csatlakozzam azokhoz, akik lengyel barátainkat üdvözlik. Szimbolikusnak tekintem azt, hogy a lengyel Szejm és Szenátus külügyi bizottságainak tekintélyes képviselői vannak jelen a teremben, amikor kisvártatva ezután döntést fogunk hozni Magyarország NATOcsatlakozásáról. Ami az előttünk fekvő tervezet et illeti, azt a Szabad Demokraták Szövetsége támogatja, jó szívvel tudja támogatni. 1994 januárjában a békepartnerségi program, a békepartnerség eszméje volt az az előszoba, ahova minket - magyarokat, lengyeleket és cseheket - beengedtek, és ahol megkezdh ettük a felkészülést a NATOcsatlakozáshoz. Az elmúlt négy év egyértelműen bizonyította, hogy a békepartnerség nem egy zsákutca, nem arra van kitalálva, hogy elterelje a csatlakozni szándékozókat a végcéljuktól, a belépéstől, ami éppen arra szolgált, hogy elősegítse az eredményes, a sikeres csatlakozást. (17.40) Erre jó példa a három visegrádi ország: Magyarország, Csehország és Lengyelország közeljövőben történő csatlakozása. Ami a további békepartnerségi programokat illeti, természetes, hogy érdekünk ezek nek a folytatása, tartalommal való megtöltése, hiszen itt a tegnapi vitában számos képviselőtársunk már jelezte, és mi magunk is e mellett tettünk hitet: Magyarország érdekelt a nyitott kapuk politikájának fenntartásában, erkölcsi kötelessége és egyben ele mi érdeke, hogy elősegítse a szomszédos országok csatlakozását. Ehhez bizony a legjobb felkészülési terepet az itt elfogadandó egyéni békepartnerségi program biztosítja számukra. Végezetül engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy felhí vjam a figyelmet arra, hogy ennek a programnak az elfogadásával a parlament azt is demonstrálja, hogy a jelenlegi rendszerben is, amikor még nem változott meg az engedélyezés szabályozása és nem történt meg az alkotmány módosítása, lehetséges hosszabb távr a előre, csomagban dönteni fontos csapatmozgásokról, magyar katonák külföldre küldéséről, illetve külföldiek magyarországi gyakorlaton való részvételéről; tehát nem lehetetlen a jelenlegi feltételek között sem ilyen döntéseket hozni.
