Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. április 29 (65. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - CSURKA ISTVÁN (MIÉP):
2189 a keddi ülésén arról döntött, hogy összesen további 12 milliárd 682 millió forintot csoportosít át a költségvetés általános tartalékának terhére. Ha ehhez hozzáadjuk azt a több mint 11 milliárd forintot, amit a minisztériu mok már eddig is kénytelenek voltak kiadni az ár- és belvízveszély miatt, akkor elmondhatjuk, hogy a polgári koalíció kormánya 24 milliárd forintot fordít a károk mérséklésére, enyhítésére és védekezésre. Ez súlyos összeg! Szinte meg is haladja az ország t eherbíró képességét. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A rendkívüli helyzetekben a magyar parlament már bebizonyította, hogy képesek vagyunk mindent félretenni és összefogni. Arra szeretném kérni önöket, hogy ezt a nemzeti összefogást a nehéz helyzetekben a jövő re nézve is mentsük át. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Hosszan tartó taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Tisztelt Országgyűlés! Most az egyes képviselőcsoportok hozzászólásaira kerül sor frakciónként 55 perces időkeretben. Kér em, hogy jelezzék a frakciók a hozzászólási szándékukat. Megadom a szót Csurka István frakcióvezető úrnak, Magyar Igazság és Élet Pártja. CSURKA ISTVÁN (MIÉP) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! A miniszterelnök úrnak a koszovói válsággal kapcsolatos szavai jóleső ér zést váltottak ki belőlem, mert újólag megbizonyosodhattunk afelől, hogy a kormány és a kormányt alkotó többség együttes szemléletben, együtt látja ebben a súlyos helyzetben a magyar nemzetet, a Vajdaságban élő magyarokat, az anyaországot és minden magyart . Ez a válság a század egyik legnagyobb botránya. Ezt mindenekelőtt valamennyiünknek tudnunk kell. Bekövetkezéséhez a század során történt események, világháborúk járultak hozzá. A megoldása is különös figyelmet kíván. A magyarság érintettségéről most nem akarok külön szólni, mert közismert. Egyetlenegy kérdés van, amelyet sokszor a kormány szemére hánynak úgy, hogy azt mondják, nincs a kormánynak kommunikációs stratégiája ebben a különös helyzetben. Bizony, ebben van némi igazsá g, a magva azonban sokkal súlyosabb. Egyelőre, sajnos, nincs meghatározva, hogy a magyarság mint állam, mint nemzet miért vesz részt ebben a háborúban. Egyelőre nem határozta meg egyetlenegy társadalmi erő sem, hogy mi a magyarság saját célja ebben a hábor úban, és ebből keletkezik az az érzés, hogy a kormány és az ország, az egész állam sodródik. Nemcsak abból keletkezik az érzés, hogy egy háború minden pillanatban újabb és újabb kérdéseket vet fel, hanem ebből a meghatározatlanságból. Ezért tehát - még nem késő! - meg kell határoznia az Országgyűlésnek, a kormánynak, a társadalomnak, hogy miért veszünk részt benne. Pusztán azérte, mert a NATO szövetséges tagjai vagyunk és bele vagyunk rendelve, vagy pedig van saját célunk. Nos, úgy gondolom, hogy ha megfog almazzuk a saját célunkat, akkor sokkal könnyebb lesz minden. Mi lehet a célunk? Azonosulás azzal, ami az egész NATO célja: megtiltani minden állam számára, hogy a saját belső kisebbségét kiirtsa, tönkretegye, megtiltani annak érdekében, hogy demokratikus rendszerben éljen nemcsak a balkáni térség, hanem a Kárpátmedencei térség is. Ez a NATO célja, ezzel azonosíthatjuk magunkat. Ezen felül kell meghatároznunk nekünk nemzeti céljainkat. Ez pedig nem lehet más, minthogy éppen ennek a háborúnak a során meghat ározzuk Magyarország számára a legnagyobb biztonságot és a határainkon kívül élő összes magyar számára a legkorrektebb életfeltételeket, autonómiát, önrendelkezést - ez ugyanaz, bocsánatot kérek - és esetleg népszavazás útján olyan életfeltételeket, amelye k csak a magyar állam keretében valósíthatók meg. Amennyiben ezt a célt a magyarság maga elé kitűzi - és ebben nincs semmi erőszak, ezt a történelem állította elénk , akkor világos lesz minden magyar ember számára, hogy miért vagyunk benne, és nem keletke zik tovább a sodródás élménye. Ezért tehát a legnagyobb tisztelettel azt ajánlom a tisztelt Országgyűlésnek és a kormánynak, hogy ezeket a célokat a lehető legpontosabban és határozottabban fogalmazza meg, és akkor mindazok a kérdések, amelyek eddig bizony talanságban hagyták a társadalmat, meg fognak oldódni.
