Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. április 16 (64. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. évi törvény, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. évi törvény, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló 1... - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. SÁLING JÓZSEF (MSZP):
2177 munka törvénykönyvébe, illetve az egészs égügyi dolgozók ügyeleti ideje valamilyen módon számítson bele a nyugdíjalapukba. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képviselő úr. Más jelentkezőt nem látok. Megkérdezem, kívá ne valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a részletes vita e szakaszát lezárom. Tisztelt Országgyűlés! Megnyitom a részletes vita utolsó szakaszát az ajánlás 48. és 49. pontjai szerint. Megkérdezem, kíváne va laki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Nagy csönd... Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a részletes vita e szakaszát... (Dr. Sáling József jelentkezik.) Bocsánat... Sáling József képviselő úr következik, MSZP. Tessék! DR. SÁLING JÓZSEF (MSZP) : Kös zönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben a fejezetben a leltárhiánnyal kapcsolatos szabályokról szeretnék szólni. Teszem ezt annál is inkább, mert a kormány és a szakszervezetek között elkészült, bár alá nem írt megállapodásban is szerepel egy olyan kitétel, hogy a szabályokat alkalmazhatóságuk érdekében tovább kell pontosítani. Tehát az előterjesztő maga is elismerte, hogy itt bizony további pontosításokra van szükség. A javaslatunk azonban alapvetően azt tartalmazza, hogy egyáltalán nincs szükség erre a szabályozásra, sőt ha már hozzányúltunk a munka törvénykönyvéhez, akkor a mai szabályt is ki kellene belőle venni, amely azt tartalmazza, hogy kollektív szerződésben ugyan, de kötelezően kell szabályozni ezt a kérdést. Úgy gondoljuk, hogy a megismert szabályok - legalábbis a véleményünk szerint - minden elemükben feleslegesek, és az európai jogállamok gyakorlatától indokolatlanul eltérőek. Álláspontom indokai a következők: A szabályozás még azt sem rendezi egyértelműen, hogy a leltárhiányért fennálló felelősség a kereskedelmi egységekben és raktárakban állhat fenn, minden egyéb esetben kizárólag a megőrzési felelősség jöhet szóba. Ebből következik, hogy a tervezet 170. §a (2) bekezdésében a "kezelésre szabályszerűen átadott és átvett áru" kit étel bármire érthető. Vagyis a leltárhiányért való felelősség tekintetében, ha egyáltalán e felelősségi forma az alábbiak miatt felmerülhet, a kereskedelem, a vendéglátóipari egységek, valamint a raktárak munkavállalóinak anyagi felelősségéről szólhat csa k, amit ennek a törvénynek megfelelően ki kell mondania. A leltárhiányért való anyagi felelősség konzerválása és továbbfejlesztése - mint ahogy a szövegben megismertük - tulajdonképpen a szocialista tulajdont védő, az üzemi szarkák elleni szabályozás továb bléptetését jelenti a magyar munkajogban. Ezt az általános vitában részletesen is kifejtettem. (13.10) Az a felelősségi forma ugyanis nem jó másra, mint az üzleti kockázat áthárítására a tulajdonosokról a munkavállalókra, méghozzá meglehetősen primitív egy szerűséggel. Az európai jogállamok gyakorlatával mindenben ellentétes, tehát nem Európakonform az a megoldás, amelyet a szöveg tartalmaz. Nincs tekintettel arra, hogy elsődlegesen a tulajdonosnak kell védenie a tulajdonát a külső beavatkozásoktól, másodsz or pedig - a munka törvénykönyve 102. § (3) bekezdésének b) pontja szerint - a biztosított vezetői irányítás keretében. Ezt a tulajdonos vagy a nevében eljáró úgy valósíthatja meg, hogy gondoskodik az őrzés biztonságáról és a lopás elleni jelzőberendezések ről, ahogy ez NyugatEurópában szokásos. A munkaszervezeteken belül pedig a vezetői ellenőrzésről kell gondoskodnia. Ilyen feltételek mellett - a megőrzési felelősséget kivéve - fel se merülhet, hogy beosztott munkavállaló feleljen az ismeretlen okból bekö vetkezett károkért. Egyértelműen középkori módszerként kell értékelnünk azt a lehetőséget, ide értve a munka törvénykönyve 170. §át is, hogy együttes károkozásra vonatkozó szabályokat állapít meg, így a törvény alapján csoportos leltárfelelősség megállapí tására nyílik mód.
