Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 9 (47. szám) - A Magyar Köztársaság és a NATO közötti 1999. évi egyéni partnerségi program tervezetének jóváhagyásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. SZABÓ JÁNOS honvédelmi miniszter:
217 A Magyar Köztársaság é s a NATO közötti 1999. évi egyéni partnerségi program tervezetének jóváhagyásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyar Köztársaság és a NATO közötti 1999. évi egyén i partnerségi program tervezetének jóváhagyásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája és a határozathozatal . Az előterjesztést H/621. számon kapták kézhez a képviselők. Megadom a szót Szabó János honvédelmi miniszter úrnak, a napirendi pont előadójának. Tessék, miniszter úr! DR. SZABÓ JÁNOS honvédelmi miniszter : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az önök előtt lévő országgyűlési határozati javaslat a Magyar Köztársaság és a NATO közötti 1999. évi egyéni partnerségi programról szól. Az Északatlanti Szerződés Szervezetével aláírt békepartnerségi, PfPprogram keretdokumentumának törvénybe iktatásáról és annak a Magyar Köztársaság által történő végrehajtásáról szóló törvény szerint a keretdokumentum 4. pontjában megjelölt egyéni partnerségi program tervezetét a kormány képviseletében jóváhagyás céljából a tisztelt Országgyűlés elé terjesztem. A békepartnerség a NATO rendkívül sikeres együttműködési programja, melyben a NATOba történő felvételünk után is aktívan részt kívánunk ven ni. Ennek magyarázata az, hogy a Magyar Köztársaság szolidáris kíván maradni a NATOkezdeményezésekkel, és minden erőnkkel és minden rendelkezésünkre álló eszközzel elő kívánjuk segíteni, hogy a program továbbra is sikeresen működjön, és ezáltal Európában a stabilitás egyre nagyobb térségre terjedjen ki. Szem előtt kell tartanunk ugyanis, hogy a NATOba történő meghívásunk politikai döntés volt, melyet a NATO részben annak alapján hozott meg, hogy a mennyire vettük komolyan az aktív partner szerepét a békep artnerségi programban. Fontos, hogy a magunkról kialakított hagyományosan pozitív képet továbbra is megtartsuk. A békepartnerségben történő részvételünk magyarázata az a tény, hogy a NATOcsatlakozással csak státusunk változik meg jelentősen, felkészültség ünk azonban nem. Nincs tehát arról szó, hogy a NATOtagsággal kapcsolatban már nincs mit tanulnunk, fejlődnünk, csak a beilleszkedést, integrációt már más minőségben, más jogi és pénzügyi keretek között kell folytatnunk. A tapasztalatszerzésben ezután maga a NATOtagság lesz az elsődleges tényező, míg a PfPtevékenységben való részvételünk inkább kiegészítő szerepet játszik majd. A jövőben elsősorban a partnerségi programokon indokolt részt vennünk, melyek olyan lehetőségeket biztosítanak, és azokon a progr amokon, amelyek a felkészülésre és a NATOtagság teljes jogú elérésére is, a teljes felkészültségre biztosítékot teremtenek. A békepartnerség programjában való részvételünknek emellett természetesen továbbra is szolgálnia kell a magyar külpolitikának azt a kitűzött célját, hogy erősítse a kétoldalú és regionális kapcsolatokat, különös tekintettel a szomszédos országokra. Amikor legutóbb New Yorkban jártam, az ENSZ főtitkárhelyettesével, Bernard Niyet úrral erről nagyon hasznos eszmecserét folytattunk, és na gy megelégedéssel vette, hogy Magyarország továbbra is részt kíván venni, a NATOcsatlakozást követően is a békepartnerségi programban. Ennek különös jelentősége van Magyarország szomszédai szempontjából, hogy ezekkel az országokkal olyan kapcsolatrendszer t teremtsünk meg, amely előttük is továbbra is nyitva hagyja a NATOcsatlakozás lehetőségét. Ezért van ennek a programnak óriási jelentősége. Magyarországnak segítenie kell a többi partnerország felzárkózását, hogy a szomszédos országok minél előbb a NATO tagjaivá váljanak.
