Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. április 16 (64. szám) - A távközlésről szóló 1992. évi LXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - KISS ANDOR (MIÉP):
2142 Sajnos a háború után, a szocializmus éveiben az előtte nagyon jól működő telefonhálózatunk megmaradt abban az állapotban, ahogyan elődeink a harmincas években hagyták, és gyakorlatilag a kilencvenes évekig minden változatlan volt. Ahhoz, hogy valaki akár a fővárosból vidékre, akár vidékről vidékre tudjon telefonálni, egész tortúrát kellett végigjárnia, gyakran gyorsabb volt beülnie autóba vagy talán még lovas kocsiba is és az ország túlvégére elmenni, mint hogy te lefonálni tudjon. Ez sajnos a mai napig rányomja a lelkekben a bélyegét kis hazánkra. Még most is gyakran előfordul, hogy az emberek inkább elmennek valahová, mint hogy fölemeljék a telefont és megkérdezzék, hogy kaphatóe ez a dolog, vagy hogy el tudják i ntézni ügyeiket bizonyos hivatalokban. Örömmel tekintettünk arra, hogy a rendszerváltozás után ebben a helyzetben gyökeres változások történtek, ahogy kedves Kovács Kálmán előttem szóló képviselőtársam jegyezte meg, hogy tulajdonképpen ez sikertörténet vol t. Szeretném azért ezt pontosítani: műszakilag valóban sikertörténetnek nevezhető, de gazdaságilag és pénzügyileg bizonyára nem teljesen. Mi történt ugyanis? És azt hiszem, erre tavaly ősszel egy azonnali kérdésben rá is világítottam, amikor a Matávról kid erült, hogy közel 60 milliárd forintos nyereséget könyvelhetett el a tavalyi évre. Megkérdeztem a pénzügyminiszter urat, hogy ez minek volt köszönhető. A pénzügyminiszter úr akkor azzal hárította el a kérdést, hogy ez tulajdonképpen nem rá vonatkozik, ezt Katona Kálmántól kellett volna megérdeklődnöm. Az én kérdésemnek nem műszaki vagy egyéb lényege volt, hanem pénzügyi. Arra szerettem volna választ kapni, hogy milyen gazdasági szabályozók, adókedvezmények mellett érhette el a Matáv ezt az iszonyatos nagysá gú nyereséget. Aztán közben utánanéztünk: bizony, a Matávnak jelentős adókedvezményei vannak, tulajdonosi köreiben a Bahamaszigeteken, ittottamott működő offshore cégek találhatók meg, amelyek természetesen lehetővé teszik azt, hogy ekkora nyereséget t udjanak elérni, megfosztva ettől az állami költségvetést. Ily módon ez a sikertörténet az egyik oldaláról bizony számunkra nem tartalmazott sikertörténetet. Az, hogy erre a törvénymódosításra szükség van a távközlési törvénynél, azt hiszem, hogy teljesen t ermészetes dolog, hiszen a telekommunikációnak ez az az iparága, amely napról napra fejlődik, amit természetesen törvényileg is követni kell. (10.10) Amikor ez a törvény megszületett, nyilván Magyarországon még álom volt a GSMtelefon, ismeretlen volt az i nternetszolgáltatás, az adatátvitel a telefonvonalakon, illetve a most beemelésre kerülő integrált rádiótelefonhálózat, azt hiszem, még NyugatEurópában is csupán valahol a tervezők asztalán mint ötlet merülhetett fel. Ily módon természetesen a törvénymód osítás ezen részeit mi is támogatjuk. A törvénymódosítás tulajdonképpen két fő részletből áll. A liberalizáció előkészítése a monopolhelyzet megszüntetéséhez mindenképpen támogatandó dolog, hiszen ha csak a német példát említjük, Németországban a távközlés i piac liberalizálásával a fogyasztóknál jelentősen csökkenhettek a távközlésre fordított költségek, a számlák alacsonyabbak, az előfizetési díjak olcsóbbak lettek náluk. Azonban a 11. § (2) bekezdésére rátérve - amely szintén fontos módosítása ennek a tör vényjavaslatnak , amikor ezt először elolvastam, azt gondoltam, hogy nagyon helyes és nagyon kedvező törekvése a kormánynak eme módosítás, hiszen a jelenleg is monopolhelyzetben lévő Matávnak bizonyos korlátozását jelenti, hogy nem terjeszkedhet rohamosan akár a kábeltévépiacon is ebből a szerintem tisztességtelen 60 milliárdos nyereségéből. Azonban második elolvasásra kicsit jobban utánagondoltam, és rögtön néhány - mondjuk így - panaszos levélre kellett emlékeznem, amelyeket mint képviselő kaptam. Ezeke t magyar tulajdonú kábeltévétársaságok vezetői vagy alkalmazottai írták végső elkeseredésükben, hogy talán már csak a MIÉP tud segíteni az érdekeik megvédésében. Ugyanis a kábeltévéhálózatoknál jelentős külföldi felvásárlás, idegentőkebeáramlás van olya n területekről, amelyek a médiapiacot uralják, tulajdonosok bizonyos hátsó körökben a jelenlegi kereskedelmi televíziókban, helyi televíziókban, s
