Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. április 16 (64. szám) - A távközlésről szóló 1992. évi LXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ):
2135 némi garancia arra nézve, hogy a befektetés megtérüljön, ebben a szektorban igen eredményesen működött és működik a koncesszió intézménye, amely pontosan ezeket az átme neti előjogokat biztosítja - vagy biztosította - olyan területen, amely nagyon nagy tőkeigényes beruházás területe volt. A harmadik eleme ennek a politikának az volt, hogy a szabályozás a szolgáltatás területén azonban célozza meg minél erőteljesebben a ve rsenyt. Ezért ennek a három pilléren nyugvó szabályozásnak minden eleme nagyon fontos volt. Nos, a mostani szabályozás, azt hiszem, ezen a klasszikus úton halad, legalábbis az első tíz paragrafusa, és amit az eredeti távközlé spolitika alapján meg lehet még lépni uniós harmonizációban és pontosításban, azt megteszi a törvényjavaslat. Valóban olyan fontos elemeket ragad ki az elmaradt szabályozásból, mint például a számgazdálkodás, amelyre talán nem figyelünk annyira oda, de ah ogy a miniszter úr is mondta, ez olyan súlyú kérdés, mint a frekvenciagazdálkodás, hiszen egy bizonyos korláton belüli véges tartománnyal kell úgy gazdálkodni, hogy a nemzetgazdaság, az államigazgatás, a versenyszféra és a magánszféra egyaránt elférjen. (9 .30) Ezt nyilvánvalóan állami vagy állami felügyeleti rendszerben lehet elképzelni. Bár hozzáteszem, hogy itt is létezik olyan szabályozási megoldás - ezt a jövőre nézve ajánlom figyelmébe a jogalkotónak , amely nem a kormány kompetenciájává teszi, hanem úgy, mint a frekvenciagazdálkodást, tulajdonképpen kihelyezi egy olyan független, elsősorban szakmai szervezetbe, amely az ajánlását megteszi a kormányzat részére. Ugyanígy tulajdonképpen a számgazdálkodás egy hasonló, a tudományos és a szakmai világ igény eit felhasználó terület kellene hogy legyen. Azt javaslom, a jogalkotó még egyszer gondolja végig, hogy vajon célszerűe most, 1999ben a számgazdálkodást rögzíteni mint kizárólagos kormányzati feladatot. A pozitívumait nem szeretném kiemelni, mert mind a gazdasági bizottság előadója részéről, mind a Fidesz előadója részéről elhangzott e törvényjavaslat kapcsán. Szeretném azonban megadni a bírálatát egy ponton. A kábeltelevíziózással kapcsolatosan sok szó esett a bizottsági ülésen is. Szeretném megvilágítan i több szempontból, hogy ez miért okoz vitakérdést. Az egyik mindenképpen az - hiszen a szabályozásban olvashatjuk , hogy ez a jövőre nézve korlátozást jelent a kábelhálózatok építésében. Ez az a pont, ahol mindenképpen az eredeti hírközléspolitika - még egyszer mondom, le nem írt, de kimondvakimondatlanul konszenzusban elfogadott hírközléspolitika - egyik alapelvét mindenképpen sérti. Ez azt mondja, hogy a magyar infrastruktúra olyan szegényes, hogy a képződő tőke - bárhol képződik - kapjon teret a beruh ázásra. Azt gondolom, jelentős kérdés, hogy vajon elérkeztünke a hálózatfejlesztésnek arra a pontjára, amikor már azt mondhatjuk, hogy például a legnagyobb vezetékes távközlési szolgáltatók által megtermelt, illetve a gazdálkodásuk során létrejövő igen je lentős profit egy része ne a hazai infrastruktúra fejlesztésébe forduljon, hanem a tulajdonosok szándéka szerint más formában adott esetben nem marad az országban; de ha itt marad, más területen kerül kiaknázásra. Tehát kérdés az, hogy ha kizárom a legnagy obb profittermelőket - ezek nyilvánvalóan azok, akik a korábbi időszakban a beruházásaik alapján most érkeztek el abba az időszakba, hogy jelentős profitot termelnek, és az elsősorban egy adottság, hogy a vezetékes, részben a mobilszolgáltatók, de mindenké ppen a telefonszolgáltató körben vannak, ha őket kizárjuk , akkor természetesen fizikai értelemben megnyílik a terep olyan új piaci szereplők előtt, akik hálózatépítéssel is kívánnak foglalkozni. A probléma csak az, hogy általában nem túlzottan tőkeerős s zervezetekről van szó, és akkor nem a hazai fogyasztók által más formában beszedett díjból képződő profitból fognak építkezni, hanem fennáll a veszélye annak, hogy vagy hitelből, vagy tőkebefektetéssel, amit aztán a kábeltelevíziózás díjából fognak törlesz teni. Vajon ez a konstrukció egyfelől jóe olyan szempontból, hogy biztos, hogy a hálózat egy bizonyos része nem épül meg, mert a piac tőkeerős szereplői kiesnek a hálózatépítésből? A másik az,
