Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. április 15 (63. szám) - Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP):
2105 jogszabálymódosításra akkor van szükség, ha a törvényben levő szabályozott részek nem képesek betölteni azt a célt, amit a szabályozás eredetileg szükségess é tett. (14.10) Ahhoz azonban, hogy kiderüljön, hogy egy jogszabály alkalmatlan, vagy csak módosítással alkalmas a céljainak a megvalósítására, bizonyos időnek kell eltelnie. Ebből következőn a hatálybalépés óta ebben az esetben közel egy év, illetve bizo nyos paragrafusok tekintetében, amelyeket most módosítunk, három hónap telt el. A jogszabály idő előtti módosítása bizonyos mértékig az alkotmány 2. § (1) bekezdése sérelmének veszélyével is járhat, ugyanis a jogalanyoknak nem lesz elegendő idejük a jogsza bály hatálybalépése óta eltelt időszakban magatartásuknak a jogszabály megkívánta módon való alakítására. Ezen általános bevezető után néhány konkrétabb dologra is szeretnék rátérni: a törvénytervezet kapcsán ismét fellángolt az a vita, amely az eredeti eg észségügyi törvény megalkotásakor a kezelőorvos és a kezelőorvosok tekintetében volt. Ez a javaslat, amelyet annak idején a MOK erőltetett, bizonyos mértékig kívánatos is volt, hogy meghatározzuk azok körét, akik a betegellátásban az adott beteggel foglalk oznak. A többes szám használata azért nem szerencsés, és azért nem szerencsés a teamek és a kezelési folyamatban részt vevők ebbe való bevonása, mert a felelősségmegállapítás kapcsán ez bizonyos mértékig elmoshatja a felelősségre vonást, elmosódik, elmosód hat a felelősség ebben a kérdésben. Mindenképpen figyelembe kell venni, hogy aki a vizsgálati és a terápiás tervet meghatározza, mindenképpen egy orvos kell hogy legyen, így ennek a felelőssége megállapítható és jogszabályban rögzíthető. Tehát a kezelőorvo sok fogalmának a bevétele a törvénybe szerintünk nem indokolt. A helyettesítéssel kapcsolatos résznél is felmerültek bennünk aggályok, ugyanis azt mondja ki a törvényjavaslat, hogy amennyiben a helyettesítés nem oldható meg, akkor a munkáltatónak kell errő l gondoskodni, s amennyiben a munkáltató nem, akkor maga az orvos. A háziorvos esetében a munkáltató az önkormányzat polgármestere, tehát felesleges lenne ebbe a rendszerbe ilyen módon újabb szereplőt behozni. A jelenleg hatályos jogszabály megfelelő kötel ezettséget ró az orvosra, akit a korábbi egészségügyi törvény felnőttnek tekint, és szerintünk maradéktalanul el is tudja ezt látni, tehát meg tudja oldani a helyettesítés kérdését. Már sokszor és sokak szájából elhangzott a dokumentumokba való betekintés és az, hogy a hozzátartozó rendelkezhet arról, mit tilt meg, és mit nem tilt meg a rokonainak, hozzátartozóinak a dokumentumokba való betekintés esetén. Ez összefüggéseiben sokkal általánosabb kérdést vet fel, amit az ombudsman is felvetett már az adatvéde lmi törvény és az egészségi adatok védelméről szóló törvény kapcsán, hogy milyen mértékig szükséges és lehetséges betekinteniük a hozzátartozóknak az orvosi dokumentumokba. Nagyon jó lenne ennek kapcsán tisztázni, és módosító javaslatokkal kísérletet tenni arra, hogy az "elengedhetetlenül szükséges mértékben" vagy az "elégséges mértékben" fogalom bekerüljön ebbe a fogalomkörbe, hiszen nem biztos, hogy az összes dokumentumra, adathalmazra, ismeretre szüksége van a hozzátartozónak a beteg állapotával kapcsola tosan. A TASZjelentésben szereplő kezelőorvos fogalmának a bevonása ebbe a körbe szükséges lenne szerintünk, hiszen ő határozná meg a beteggel, a hozzátartozóval együtt, hogy mi az elengedhetetlenül szükséges mérté k a dokumentumokba való betekintés kapcsán. Ez azért is érdekes, mert ha itt genetikai bántalmakról, örökletes betegségekről van szó, amelyek bizonyos mértékig genetikai ismereteket, esetleges konzultációt is igényelhetnek, semmiképpen nem a betegnek kelle ne eldöntenie ezt, hanem a kezelőorvosnak - valaki bevonásával , hogy milyen mértékig szükséges ezeknek az ismereteknek a beteg részére való átadása.
