Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. április 15 (63. szám) - Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. MÁNYA KRISTÓF (Fidesz):
2102 követünk el. Súlyos hibákat, mert precedenst teremtünk arra, hogy ha valamire nincs pénzünk, akkor ott a hibák előfordulásának lehetősége van, és ez igazolt ezáltal. A fenti módosító ja vaslatok korrekcióját figyelembe véve a MIÉP a T/996. számú törvényjavaslattal egyetért, az 1997. évi CLIV. számú törvény módosításáról szóló indítványt elfogadja, abban a reményben, hogy az egészségügyi törvény koncepcionális változtatására nem kell sokái g várni. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Szólásra következik Mánya Kristóf, a Fidesz képviselője. Megadom a szót. DR. MÁNYA KRISTÓF (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A vita eddigi szakaszában elhangzottak arra utalnak, hogy képviselőtársaim az előttünk lévő törvénymódosítás tartalmát, értékét, hasznosságát azon keresztül ítélik meg, hogy mit gondo lnak a hatályos egészségügyi törvényről. Engedjék meg, hogy én is felidézzem az egészségügyi törvény két évvel ezelőtti, a szakmai és nem szakmai közvéleményt élénken foglalkoztató vitájának néhány fontosabb és máig tanulságos elemét. Az egyik ilyen csomóp ont volt, hogy jóe az, ha az egészségügyi törvény a nagyon összetett és sokszínű rendszer minden kapcsolódó jogintézményét meghatározza, ha széles hatókörű. További kérdés volt, hogy kerettörvény legyene, azaz a későbbi jogalkotás számára iránymutató, st ratégiai jellegű rendelkezéseket tartalmazza, vagy inkább kódex jellegű, és így az egyes részterületeket teljeskörűen ölelje fel. A legtöbb polémiát a betegjogi rész előírásai okozták, mindenekelőtt azért, mert az egészségügyi intézmények annak biztosításá ra nagyobbrészt sem személyi, sem tárgyi feltételekkel nem rendelkeztek. Ma sem jobb a helyzet, hiszen például a betegek folyamatos kapcsolattartásához tágasabb kórtermek, jóval több telefon, a tájékozott beleegyezéshez több idővel rendelkező orvos és nővé r kell. Végül a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy az új egészségügyi törvénytől várta a szakmai közvélemény, hogy az ellátás meghirdetett alapelveihez - úgymint: egyenlő hozzáférés, folyamatos ellátás, méltányosság - pénzforrások rendelődjenek. Tudju k, hogy nem így történt. Az egészségügyből az elmúlt ciklusban jelentős forráskivonás történt. A múlt év júliusában hatályba lépett egészségügyi törvény végül is igen terjedelmesre sikerült, hatókörébe vonva csaknem minden egészségügyi szereplőt és jogvisz onyt. Inkább kódex jellegű, mint kerettörvény, ami egyben azt is jelenti, hogy folyamatos karbantartása indokolttá válik, amint a betegellátás gyakorlata vagy intézményi rendszere változik. Tisztelt Képviselőtársaim! Az egészségügyi törvény megalkotását ig en komoly szakmai előkészítés, kodifikációs munka előzte meg. Abban részt vett csaknem minden szakma képviselője, a kamarák, a tudományos egyesületek, érdekképviseletek egyaránt. Nem volt könnyű dolguk, hiszen az akkori kormányzat a törvénnyel azt szerette volna elérni, hogy a beteg és az egészségügy közötti, évtizedes reflexeken alapuló paternalista jellegű viszonyt alapvetően más, inkább a szolgáltatókliens közötti szerződéses jogviszonnyá alakítsa. Akár polgári jogviszonyt is mondhatnánk, de ez az előző ciklus kormányától nem volt várható. Mindenesetre az egészségügyi törvény pontosan azoknál a definícióknál és szabályozási területeknél került szembe a napi gyakorlattal, melyeknél a legtöbb ellenvetés volt két évvel ezelőtt is. Ilyen értelemben tehát azt gondolom, hogy az előttünk lévő törvénymódosítás azért lényegesen több, mint hogy azt egyszerűen csak technikainak nevezhetnénk.
