Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. április 15 (63. szám) - Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF):
2099 szabályokat a népjóléti miniszterre bízza - '97es idézet. - Amennyiben az egyház álláspontja mögötti racionális érvekre bővebben utalni akarnánk, megemlíthetnénk a testvérházasságok lehetőségének, az emberiség degenerálódásának vagy a nácizmushoz hasonló ideológiák kialakításának lehetőségét." - Eddig az idézet. Súlyos, megfontolásra méltó vélemény. A kezelőorvos beteggel szemben al kalmazott korlátozó intézkedéseinek lehetőségéről már volt szó, így arra most nem térek ki. A szerv- és szövetátültetés feltételeinek szabályozása kapcsán beszélni kell egy olyan kérdésről, amiről azonban a jelenlegi törvényjavaslatban most nincs szó. Az 1 997ben elfogadott egészségügyi törvény hatálybalépését követően az egyik legnagyobb vitát a szervátültetések kérdése váltotta ki. A sajtó egyedül ezzel a problémával jóformán többet foglalkozott, mint az összes többi, szintén vitára ingerlő résszel. Akkor , amikor a bevezetőmben utaltam arra, hogy az egészségügyi törvény számos kérdésben megpróbált a jövő században talán megvalósítható igényeknek megfelelni, akkor elsősorban a transzplantáció problémájára gondoltam, természetesen nem anyagi, hanem mentális szempontból. Habár nem lehet figyelmen kívül hagyni az előbbit sem, hisz köztudott, hogy például egy sikeres veseátültetéssel nem csupán a beteg életminőségén és kilátásain tudunk jelentősen javítani, hanem hosszadalmas, igen költséges kezelések válnak fel eslegessé. Az átültetéssel kapcsolatos vita lényege abban foglalható össze, hogy a jelenlegi törvényi szabályozás okozzae vagy sem, hogy az utóbbi időben drámaian csökkent az ilyen jellegű műtétek száma. Gondolom, abban egyetértünk, hogy a jelenlegi szabá lyozás nem segíti a kérdés megoldását. Az eredeti törvényjavaslat 211. §ának (2) bekezdése szerint a kezelőorvos a szerv, illetve szövet átültetésére rendelkezésre álló időn belül köteles meggyőződni arról, hogy a beteg életében tette tiltakozó nyilatkoz atot. Ilyen nyilatkozat hiányában a kezelőorvos köteles a 16. § (1)(2) bekezdés szerinti személy nyilatkozatát beszerezni az elhunytnak a szerv, illetve szövet eltávolítására vonatkozó feltehető szándékáról. Szaruhártyaátültetés céljából történő szerv, illetve szöveteltávolítás esetén nincs szükség a hozzátartozó nyilatkozatának beszerzésére. Többen reménykedtek abban, hogy a kiegészítő rendelkezések feloldják a szervátültetést érintő problémákat. Sajnálatos módon nem így történt, sőt, úgy tűnik, még neh ezebbé vált a szervkivétel. Így a rokon megkérdezése a halott életében való szervkivételről szóló rendelkezésről, s egy időben egy központi adatbank felállítása azok számára, akik tiltakozni akarnak a szervkivétel ellen, illetve egy negatív donorkártya egy idejű megjelenítése teljesen értelmetlen. Szakértői vélemények szerint az időveszteség mellett a hozzátartozó megkérdezésének körülményei kizárják válaszadásának objektivitását. Hiszen általában azok a donorok jönnek transzplantáció szempontjából szóba, ak ik egészségesek voltak, így haláluk váratlan, és a hozzátartozó semmilyen módon nincs felkészülve rá. (12.40) A halálhoz való viszonyt elemző pszichológiai kutatás, a bőséges, tanatológiai irodalom sokat foglalkozik a halál tabu, elrejtés problémakörével. Ennek alapján összefoglalva megállapítható, hogy Magyarországon jelenleg sem az egyén, sem a társadalom nincs olyan állapotban, amelyben szociális felelősségérzettől indíttatva a polgárok nagy számban előre nyilatkoznának arról, hogy haláluk esetén szervei ket, szöveteiket felhasználhatják más személyek egészségének helyreállítására, vagy a hozzátartozó váratlan halálának perceiben elfogadják a szervkivételt. Ezért célszerű a jogi szabályozást úgy korrigálni, hogy az emberi jogok sérelme nélkül el lehessen k erülni a hozzátartozó megkérdezését, döntésre kényszerítését. Igen ellentmondásos ennek a bekezdésnek utolsó mondata, amely szerint szaruhártya átültetése esetén nem szükséges a hozzátartozó nyilatkozatának beszerzése. Lehet, hogy furcsának hat a felvetés, de megítélésem szerint ad absurdum ez a megkülönböztetés szerv és szerv között alkotmányossági kérdést is felvet. Erőltetett az analógia, de gondoljunk a kárpótlással kapcsolatos alkotmánybírósági döntésekre.
