Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. április 13 (62. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatról történő szavazás - DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár:
2007 Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyar Köztársaság alkotmányáró l szóló 1949. évi XX. törvény módosítását kezdeményező törvényjavaslathoz érkezett módosító javaslatok határozathozatala . Az előterjesztést T/123. számon, a bizottságok együttes ajánlását pedig T/123/6. számon kapták kézhez. Megadom a szó t Hende Csaba államtitkár úrnak, aki zárszavában válaszolni kíván az ügyészségi törvény módosítását kezdeményező törvényjavaslat vitájában elhangzottakra is. Államtitkár urat illeti a szó. DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár : Tisztelt Eln ök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Előre szeretném jelezni, hogy szíves türelmüket kérem azért, hogy egy kicsit hosszabban fogok szólni, ezt indokolja az ügy súlya, jelentősége, valamint az a körülmény is, hogy egyidejűleg három beterjesztett törvényjav aslat zárszavát mondom el egybevontan. Amikor a kormány programjának lényeges elemeként fogalmazta meg az ügyészség kormány alá rendelésének szükségességét, abból indult ki, hogy az elmúlt évek során e kérdésben kialakult vélemények tükrében nem látszik el eve reménytelennek az ügyészség alkotmányos helyzetének európai példákat követő reformja. Alátámasztotta e reményt elsősorban az, hogy az előző ciklusban az MSZP vezetésével működött Igazságügyi Minisztérium maga dolgozta ki az ügyészség alkotmányos helyze tének megváltoztatására irányuló koncepciótervezetet. Nehéz volna azt elképzelni, hogy az általam igen tisztelt akkori igazságügyminiszter úr az akkori kormányzati elképzelésektől gyökeresen eltérő koncepciót dolgozott volna ki. Reméltük tehát, hogy az ü gyészség kormány alá rendelésének megvalósítása ellen az MSZP már nem fog kifogással élni. Az SZDSZ esetében még inkább megvolt a remény arra, hogy támogatni fogja az ügyészség alkotmányos helyzetének megváltoztatását, miután azzal már korábban is egyetért ését fejezte ki. Időközben teljesültek e lépés megtételéhez általa korábban támasztott feltételek, úgymint a bíróságok kormányzati igazgatásának megszűnése és a büntetőeljárás reformja keretében a nyomozás során tehető kényszercselekmények bírói kontrolljá nak megteremtése. Ezek után a javaslatok elutasító ellenzéki fogadtatása igencsak meglepő volt. Különösen érthetetlen az elutasító magatartás akkor, amikor a kormány a korábbi igazságügyminisztertől átvett koncepciót jelentős mértékben továbbfejlesztette, garanciális szabályait a működőképesség legvégső határáig megerősítette, és az Európa Tanács vonatkozó ajánlástervezetében foglaltaknak teljes mértékben megfelelővé tette. Az elutasítás érvrendszere azonban arra enged következtetni, hogy az ellenzék emlí tett pártjai kormányzásuk idején az ügyészség kormány alá rendelését nem elsősorban elvi alapon, hanem hatalmi okokra tekintettel tartották szükségesnek, és most a választásokat követően mint számukra már nem előnyös megoldást szintén hatalmi politikai sze mpontok alapján utasítják el. A törvényjavaslatok vitája tehát sajátos koreográfia szerint folyt. Az ellenzék pártjai valójában a saját, előző ciklusbéli érveikkel vitatkoztak. Az MSZP, miután nem cáfolhatta, hogy Európa nyugati felében a kormány alá rende lt ügyészség a bevett megoldás, és kivételes az ettől eltérő alkotmányos helyzet, az általa vélt ellenkező irányú, úgynevezett európai tendenciákra hivatkozott, amelyek az ügyészségnek a kormányoktól való függetlenedése irányába mutatnak állítólag. Mint az onban Hack Péter képviselő úr az alkotmányügyi bizottság ülésén ezzel kapcsolatban igen érzékletesen kifejtette, ezek az úgymond tendenciák nem tükröződnek kiérlelt és bevezetett államszervezeti változtatásokban, hanem e törekvések valójában az ügyészek ne mzetközi konferenciáin megjelenő igények. Tudvalévő ugyanis, hogy minden szakma abban érdekelt, hogy növeljék a presztízsét és a fizetését, miközben lehetőleg egyáltalán ne legyen főnöke. Az MSZP a vita során kétségbe vonta a kormány alkotmányos felelősség e és az annak érvényesítésére szolgáló eszközrendszer közötti aránytalanságot, és érvrendszerét arra a megközelítésre alapozta, hogy a kormány meglévő eszközrendszere elégséges a feladatai
