Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. április 13 (62. szám) - Dr. Soós Győző (MSZP) - az egészségügyi miniszterhez - "A dialízis és a privatizáció Magyarországon" címmel - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. SOÓS GYŐZŐ (MSZP):
1958 Dr. Soós Győző (MSZP) - az egészségügyi miniszterhez - "A dialízis és a privatizáció Magyarországon" címmel ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Tisztelt Országgyűlés! Dr. Soós Győző, a Magyar Szocialista Párt képviselője, interpellációt nyújtott be az egészségü gyi miniszterhez: "A dialízis és a privatizáció Magyarországon" címmel. (Folyamatos zaj.) Képviselőtársaim! Ismételten kérem önöket, hogy az ülés folyik, kísérjék figyelemmel a kérdezőt. Öné a szó, képviselő úr. DR. SOÓS GYŐZŐ (MSZP) : Köszönöm szépen, eln ök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! 1990ben az akkori Rolitron, később Roliker cég Rózsahegyi László vezetésével megnyitotta az első privát üzemeltetésű dialízisüzemét a Tétényi úti kórházban. Nyilván az akkori kormányzat azért ítélte az egészségügy eme sz ektorát elsőként privatizálandónak, mert itt jól körülhatárolt szolgáltatásról van szó, az árak és a tevékenység módja pontosan meghatározható, és mert abban az időben sem volt képes az állam az egyre növekvő dialízisre szoruló beteglétszámot európai módon ellátni. (16.00) Sajnos, a Rolitron mögött nem volt gyártási kapacitás, így a dialízis lelkét jelentő szűrőket, a dializátorokat hatósági engedély nélkül akkor és azóta is többször felhasználják. Az egyszer használatos eszközök újrafelhasználása évek óta nagy vitákat vált ki szerte a világon. Az USAban a dializátorok nagy részét ma is újrafelhasználják, a halálozási arány azonban itt a duplája az európainak. Európa csaknem valamennyi országában ez az eljárás ma már tiltott. 1994ben, az egy alapkezelésre jutó térítési díj 165 márkának megfelelő forintösszeg volt. 1998ra Magyarországon az 54 dialízisközpont körülbelül 90 százalékát magáncégek működtetik. A két legnagyobb szolgáltató a hazai vesebetegek körülbelül 70 százalékát látja el. Sajnos, a két cég k özött óriási technikai különbség mutatkozik. Amíg a Eurocare most már 9 éve a dializátorok újrafelhasználásából származó extraprofitból igyekszik új központokat létesíteni, és minél nagyobb piaci részesedést szerezni, addig az FMC és a svéd Gambro cég az ú j, korszerű eljárásként bevezetett online hemodiafiltrációs eljárással jobb életminőséget biztosít a betegeinek. 1999re 8,8 milliárd forint jut a dialíziskezelések finanszírozására. 1998 óta az úgynevezett zártkasszás finanszírozásra tért át az OEP, amely azt jelenti, hogy 1999 második felében, a beteglétszám évi 1214 százalékos növekedése folytán az egy alapkezelésre jutó térítési díj 120 márkára csökkent. Kérdéseim: 1. Hogyan jelentheti ki a miniszter úr, hogy az egészségügyi szolgáltatás egy olyan ágaz at, ahol nem várható megtérülés? 2. Hogyan lesz képes gondoskodni a magyar egészségügy azokról az új rendszerbe bekerülő betegekről, akiknek az újabb beruházások elmaradása miatt nem lesz helyük a kezelésre? 3. Az Európai Unióba tartó Magyarország merrefel é halad? Az újrafelhasznált dializátorok felé vagy a korszerű, a beteg életminőségét gyökeresen megváltoztató eljárások felé? 4. Nem érzie a veszélyét a miniszter úr annak, hogy egy magát becsapottnak érző, Magyarországra tőkét invesztáló cég kálváriája r ossz hatással lehet a működő tőke további beáramlására? Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)
