Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 24 (58. szám) - Az ülésnap megnyitása - "A kötelező sorkatonai szolgálat felváltása önkéntes és hivatásos hadsereggel és Magyarország NATO-csatlakozása" című politikai vita - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - MÉCS IMRE (SZDSZ):
1449 különbség kezd kialakulni a hadseregben alkalmazott technika, a modern hadászati elvek, a modern szervezeti elvek és a rendkívül alacsony szintre szabott, szükségszerűen alacsony, lefelé nivelláló vagy lefelé igazodó kiképzés között. De rontja a hadsereg légkörét az is, hogy kényszerről van szó, és a monarchia óta örökölt szellem, amely sok tek intetben segédmunkásnak tekinti a katonát, kihasználja az ingyen munkaerő lehetőségét, visszaél vele, ez tovább él. Lényegesen megváltozna a mentalitás a hadseregen belül, és a fiatal, ambiciózus tisztek akarata érvényesülne akkor, ha valóban korszerű, ért elmes foglalkozásokat tartanának olyan embereknek, akik hivatásukul választják a haza védelmét és ezt a szakmát, mert ez igenis szakma, nagyon komoly szakma, amit meg kell tanulni, amit nem lehet kilenc hónap alatt megtanulni, különösen pedig hat hónap ala tt nem lehet megtanulni. A modern berendezések kezeléséhez, a modern elektronikus szerkezetek, a modern elektronikus fegyverek, a modern fegyverek, repülőgépek, harckocsik, eszközök kezeléséhez jól képzett szakemberekre van szükség, ezeket a szakembereket hosszabb idő alatt kell kiképezni, és ez csak önként vállalható. Mi, akik sok mindent megértünk, pontosan tudjuk, hogy 1848ban - bár azt nem értem meg (Derültség.) - Kossuth hívó szavára tíz- és tízezrek önkéntesen fogtak fegyvert; a pirossapkások, a magy ar honvédek - ez a szó akkor született meg - mind önkéntesek voltak. És önkéntesek voltunk 1956ban, önként fogott fegyvert Litván György is, Kiss Tamás is, Fónay Jenő is, én is akkor, amikor meg kellett védeni a hazát a világ legnagyobb hadseregével szemb en. És az akkori reguláris hadsereg, az akkori sorozott hadsereg, az akkori 350 ezer fős hadsereg sehol nem volt! Igaz, hogy erről nem a kiskatonák tehettek, hanem a romlott és tönkretett vezetés. De összesen két egység volt, amely '56ban regulárisan harc olt, és tisztelet nekik! Elsősorban a jutadombi katonákra gondolok, és most is fejet hajtok előttük. De az a több mint ezer műegyetemi hallgató, a sok ezer pesti srác, a kalauzoktól kezdve, az mind önkéntes volt, önként harcolt, mert tudjuk, hogy ha szüksé g van a hazánkra, akkor ott vagyunk (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.) - de nem lehet kényszeríteni, semmilyen körülmények között! Tulajdonképpen a katonatisztek - és bízom benne, maga a miniszter úr is - titokban nekünk drukkolnak; nekünk drukkol, mert a modern hadsereg alapjait rakjuk le. És ha én miniszter lennék, ha én Szabó János lennék - bocsáss meg, kedves barátom, hogy ezt így mondom , akkor én nagyon örülnék, hogy most kitűnő érveket kapok ahhoz, hogy a kormányon belül, a büdzsévitákban végre ér veim legyenek. Végre érveim legyenek, hogy a fene egye meg, hát ne használjuk ki ezt az évi 30 ezer gyereket, ne az ő ingyenmunkájukkal foglalkozzunk, hanem tessék pénzt adni nekünk! Nem olyan sokról van szó! Vártam a számításokat, hogy mennyibe kerül a hi vatásos hadsereg megteremtése - nem kaptuk meg! De a mi számításaink szerint évi 45 milliárd pluszt kellene az elején befektetni; utána, egy idő után nullszaldóssá válna, és ahogy a nyugati hadseregek példája mutatja, tíztizenöt év múlva pedig kifejezett en előnyösebbé válik gazdaságilag is - és ez csak a pénzbeli, a büdzsészámítás! (12.30) Ehhez nem számítom hozzá azoknak a fiataloknak, akiket bevonultatunk, a nemzeti termelési energiáját. Gondoljuk meg, hogy 18tól 30 éves korig tart ez az időszak; kiszá mítottuk: közel egymillió magyar fiatalembert, férfiembert érint, akik a hozzátartozókkal együtt közel kétmilliót jelentenek. Ezeknek 1012 évig várniuk kell arra, hogy mikor vonultatják be őket. És egyre több ember végez főiskolát és egyetemet, a fiatalok nak igen jelentős száma; pont, amikor megkezdhetnék a hasznos munkát, amikor a legjobban fog az agyuk, amikor ebben az emelkedő gazdasági trendben, helyzetben, amibe az ország jutott, szükség volna az ő energiájukra, szükség volna arra - emlékezzünk vissza , hogy 2425 éves korunkban fogott legjobban a fejünk! , hogy a nemzeti alkotómunkában, a termelőmunkában, a többletérték termelésében vehessenek részt, akkor elvisszük őket udvart söprögetni. Szóval, ez őrültség! Ez nem jó dolog! Ez kétszer kettő, ez min denki számára világos, és ezt nem lehet büdzséüggyé lesilányítani! Hogy most egyensúlyban legyen a büdzsé,
