Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 24 (58. szám) - Az ülésnap megnyitása - "A kötelező sorkatonai szolgálat felváltása önkéntes és hivatásos hadsereggel és Magyarország NATO-csatlakozása" című politikai vita - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - JUHÁSZ FERENC (MSZP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - SIMICSKÓ ISTVÁN (Fidesz):
1437 hiszen nagyon sok tényezőnek kell bekövetkeznie ahhoz, hogy a feltételek mindehhez megteremtődjenek. Hollandia példáját itt töb ben említették. Hollandia 1977ben döntött úgy, hogy áttér a professzionális hadseregre, '97ben sikerült nekik ezt megtenni. Természetesen most nem beszélnék Hollandia teljesen más geopolitikai, geostratégiai és gazdasági helyzetéről, ami rendkívüli mérté kben különbözik Magyarország szerepétől és helyzetétől. De azt hiszem, hogy már elindultunk a megfelelő úton, és ha nehezen is, de sikerült valamelyest növelni például a szerződéses állomány számát. Bár az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy közel 100 sz ázalékuk a kötelező minimális kettő év után nem hosszabbítja meg a szerződését, és leszerel, és sajnos gyakori a próbaidő alatti, illetve a két év letelte előtti szerződésbontás is. Nagyon sok érvet lehet felsorakoztatni pro és kontra a sorozott hadsereg f enntartása, illetve az önkéntes és hivatásos hadsereg megteremtése mellett, illetve ellen, az előttem szólók említettek is jó néhányat ezek közül. A második világháború után az 1980as évektől a világ országainak hadereje személyi állomány vonatkozásában h árom jól elkülöníthető csoportra bontható fel. Az egyik az általános hadkötelezettség alapján sorozott haderő, a másik a professzionális haderő, amely önkéntesekből és hivatásos erőkből állna, harmadikként pedig a vegyes rendszerű haderőt sorolnám ide, ame ly sorozott és professzionális haderőből és állományból állna. A pusztán önkéntesekből és hivatásosokból álló hadsereg megteremtésének vonatkozásában talán a legfontosabb problémakör az, hogy annak az egyenruhás állampolgárnak, aki a haza védelmének kötele zettségét az élete feláldozása árán is önként vállalja, komoly ára van. Az önkéntesek többsége valószínűleg csak akkor fogja vállalni a haza szolgálatát, ha jobb életkörülményeket, munkafeltételeket tudunk biztosítani számára, mint amilyeneket a civil élet ben kapna. Itt elsősorban a jobb bérezésre, a bér jellegű pótlékokra és egyéb juttatásokra és különböző kedvezményekre, például ingyenes szolgálati lakásra gondolok. Az Egyesült Államokról is szó volt már, az Egyesült Államok hadseregéről. Az Egyesült Álla mokban is úgy tudták mindezt megteremteni és megvalósítani, hogy természetesen ingyenes szolgálati lakást követően még többek között külön üzletláncolatot hoztak létre az amerikai katonák vásárlási lehetőségének biztosítása érdekében, ahol többek között áf amentesen vásárolhatnak az amerikai katonák. Azt hiszem, hogy ettől mi még egy kicsit sajnos távol állunk. A másik szempont az lehet - beszéltek már előttem erről , hogy mely országokban van kizárólagosan professzionális hadsereg. NagyBritanniát, az Egye sült Államokat és Kanadát említették, valamint Európában a Beneluxállamokat, tervezés alatt áll Franciaországban és Dániában a hivatásos állományra, hadseregre történő áttérés, és próbálkozások vannak Olaszországban az átállásra. Azonban ha - a teljesség igénye nélkül - megnézzük azokat a számokat, és már előttem többet idéztek... - az egy katonára jutó kiadások éves összege mekkora, például Hollandiában 120 ezer dollár jut egy katonára egy évben, vagy mondjuk Belgiumban is minimum 75 ezer dollár, ezzel sz emben Magyarországon körülbelül 10 ezer dollár jut egy évre egy magyar katonára. Átlagosan, azt lehet mondani... (Közbeszólás az MSZP soraiból: A pedagógusok...) Ma nem oktatási fórum van, tehát a pedagógus egy másik kérdés. (Szórványos taps.) Átlagosan ha tszor nagyobb GDPje van azoknak az országoknak, ahol áttértek a hivatásos hadseregre. Tényleg csak zárójelben jegyzem meg, ha ezen országok geopolitikai, geostratégiai helyzetét megnézzük, az alapjaiban különbözik Magyarország szerepétől és helyzetétől, é s ezt is mindenképpen figyelembe kell vennünk. Többen utaltak már a délszláv válságra; azt hiszem, hogy ez önmagáért beszél. Úgyszintén megemlítem még azt, hogy a brit, az amerikai vagy a belga, vagy akár a holland közvéleményben is a katonai szolgálat meg ítélése sajnos sokkal magasabb és pozitívabb szintet ért
