Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 24 (58. szám) - Az ülésnap megnyitása - "A kötelező sorkatonai szolgálat felváltása önkéntes és hivatásos hadsereggel és Magyarország NATO-csatlakozása" című politikai vita - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - JUHÁSZ FERENC, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1421 Melyek azok a feltételek, illetve gondolatok, amelyek elsősorban e kérdéskörből adódnak? A sorkatonai szolgálat megmaradásának, megszüntetésének vagy átalakításának ügyében a kulcskérdés az, hogy a polit ikai döntéseket és ezek szakmai következményeit, valamint az egyes döntések időbeli ütemezését képesek legyünk egymás mellé rendelni. Ebben az ügyben hatványozottan igaz, hogy nincs általában helyes álláspont, s csak meghatározott helyzetben és meghatározo tt kihívásra tekintettel van értelme konkrét döntésekről beszélni; eközben tudni kell, hogy az egyes részlépések milyen hosszabb távú folyamatba illeszkednek. Nos, valljuk be, a politikai vitanap az e kérdéskörhöz való közelebb kerüléshez segít bennünket, de nem feltétlenül eredményezi azt, hogy mindezeket a kérdéseket feltárjuk, s nem feltétlenül eredményezi azt, hogy ezzel foglalkozzunk. Magunk ezért támogattuk ennek a kérdésnek a napirendre tűzését a képviselő urak önálló indítványaként, mert azt gondolt uk, ez módot ad erre. De ha így alakult, hogy tudniillik a parlament nem vette napirendre ezt a kérdést, akkor azt gondolom, lépnünk kell. E helyütt kezdeményezem azt, hogy alakuljon eseti bizottság az Országgyűlésben, amely e kérdéssel foglalkozik, s ezt az egészet megvizsgálja. (10.10) Úgy gondolom, kormánypárti és ellenzéki képviselőtársaim is érdekeltek abban, hogy a feltételrendszert feltérképezzük, érdekeltek abban, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzunk. És miért mi? Azt hiszem és azt gondolom, hogy ez alapvetően politikai kérdés. A politikusoknak, a parlamentben ülőknek kell elkészíteni és gyakorlatilag megrendelni azt, hogy a haderő átszervezése milyen formában, milyen ütemben menjen végbe. A politikának kell eldönteni az eléjük került tényekből, hogy mit, mikor, hogyan és miként csináljanak meg. Ezt követően működőképes a rendszer, ezt követően a honvéd vezérkar és mindenki más, aki a kérdésben érdekelt, azt fogja tenni, amit mi döntünk. És, ha nem akarunk sok időt veszteni, ha nem akarjuk azt, hogy c sak vitatkozzunk róla, és majd 2005ben, 2010ben is ugyanez legyen a téma, akkor holnap, holnapután el kell kezdeni ezt az elemző munkát, holnap, holnapután el kell kezdeni ezzel a kérdéssel foglalkozni, mint ahogy például elkezdtük a választójogi törvénn yel kapcsolatos kérdéskörök vizsgálatát is. A második kérdés: a sorkatonai szolgálat rendszerének sem a fenntartása, sem pedig a megszüntetése nem kényszerlépés számunkra. Mind az olyan rendszer, amelyben van sorkatonai szolgálat, mind pedig olyan, amelybe n nincsen, összeegyeztethető a Köztársaság védelmi politikájának általános elveivel és biztonságpolitikai preferenciáinkkal. Az azonban szintén bizonyos, hogy a jelenlegi helyzet elsősorban annak a következménye, hogy a problémákat a honvédelem területén c sak görgettük az elmúlt esztendőkben, a meglévő anyagi és szellemi tartalékok legnagyobb részét fölhasználtuk. Emlékeztetem országgyűlési képviselőtársaimat, hogy többes számot használtam, magunkat is beleértem, az előző kormányzati ciklust is, amikor azt mondom, hogy az anyagi tartalékok jelentős részét fölhasználtuk. Arra gondolok, hogy itt és most, éppen a NATOval történő együttműködésnek és vállalásainknak megfelelően megvan a jogi alapja annak, hogy az elkövetkezendő időszakban a költségvetés növekedj en. Ugyanakkor azt is állítom, hogy a biztonságpolitikai alapelvek, amelyeket mi elfogadtunk, nem föltétlenül zárják ki a sorkatonai kötelezettséget. Harmadszor: a sorkatonai szolgálaton alapuló honvédelmi rendszer alapvető problémái részben finanszírozási , részben pedig társadalmi természetűek. Finanszírozási természetűek azért, mert a sorállományon alapuló honvédelem költséges és nehezen tervezhető. Rendes esetben az állományváltások azt is jelentik, hogy a kiképzési költség nemcsak azért nő, mert új eszk özökre és eljárásokra nézve kell azt karbantartani, hanem azért is, mert ismétlődően ugyanazt a képzési kurzust kell megszervezni. Tisztázatlan és nehezen tervezhető eleme ennek a rendszernek ezen túl az úgynevezett társadalmi költség, azaz az állampolgáro k egzisztenciális terhelésének és a termelésből való kiesésének a költsége. E kérdéskörrel kollégáim a későbbiekben még foglalkozni fognak. Negyedszer: külön számot kell vetnünk azzal, hogy a magyarországi helyzetet a honvédelem infrastruktúrájának szétzil ált és nagymértékben leromlott állapota jellemzi. Ez azt jelenti, hogy
